„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Máté 13:44-46)
Két rövidebb példázatot kapunk ma Urunktól olvasmányként, amelyek a többi példázat között kissé idegennek tűnnek, bár összetartozásukat feltűnő hasonlatosságuk mutatja. Minkettő a keresztyén ember magatartását mutatja be, azt az embert, amelyik mindent feláldoz, hogy a kincset és a drágagyöngyöt megszerezze magának. Azonban ezzeknek a példázatoknak, lehet egy másik magyarázatuk: A kincs el van rejtve a szántóföldben, az értékét nem ismerjük, míg a gyöngy a tengerben van, és tudjuk, hogy értékes. A szántóföld és a tenger a világot jelképezik, a vásárló maga Jézus Krisztus, aki az embert keresi. Az emberért megvásárolja a szántóföldet, érette képes életét kockára tenni, sőt vérével fizetni. Amikor Kajafás azt mondta: „Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen” (János 11:50), nem tudta mit mond ezzel. Jézus meghalt népéért, és megnyerte a világot népével együtt. A váltságdíj ellenértéke még nem lett nyilvánvalóvá, hiszen az ember sokszor még a föld alatt és a tenger mélyén fekszik. Ezt az értéket nekünk kell bizonyítanunk hűségünkkel, szeretetünkkel és minden jócselekedettel, amelyek Isten dicsőségét szolgálják. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek