„A gazda szolgái előálltak, és így szóltak: Uram, nemde tiszta magot vetettél a földedbe? Honnan van azért benne konkoly? Ő pedig azt mondta nekik: Valamelyik ellenségem cselekedte ezt. A szolgák erre azt kérdezték: Akarod-e, hogy nekilássunk, és kigyomláljuk azokat? Ő azonban így szólt: Nem, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt esetleg a búzát is kiszaggatjátok. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratáskor majd azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévébe, hogy elégessék, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.” (Máté 13,27-30)
Az alábbi példázatban azt olvassuk, hogy a tiszta magvetést megrontotta a konkoly, sőt arról is tudósit igénk, hogy a mag kikelésénél még nem tudjuk megkülönböztetni a búzát a konkolytól, addig amig fel nem nő. Ha ezt megpróbáljuk aktualizálni, akkor mar azt is látjuk, hogy az életben a jó a rossz az igaz a hamis együtt növekednek, mindenből mintha úgy látszana, hogy a világ ki van szolgáltatva a gonosznak, de mégsem igy van mert a gonosz nem érheti el, hogy a jó mag elromoljon. Drága Testvéreim eljön az idő amikor színről színre fogunk látni majd amikor ennek a zavaros helyzetnek elérkezik a tisztázása ahogy ezt Jézus előre megmondotta Az aratás végé felé lassan kitűnik majd a különbség az Úr vetése és a gonosz munkája között. Addig is nekünk csak egy dolgunk van az Urban bízni hinni remélni es őt követni ahogy szép dicséretünk is mondja: Kövesd a Jézust kövesd még ma. Bízzunk tehát az Úr Jézus Krisztus irgalmában, mert a mi megmaradásunk létünk az Ő kezében van és lesz.
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd