“Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni.” (Máté 14,16)
Az ember önző magatartására mutat az a tény, hogy a tanítványok legszívesebben elbocsátanák az éhes sokaságot. Induljon mindenki a maga kis pénzével, és oldja meg a kenyérgondját! Boldoguljon mindenki, ahogy tud, a maga belátása, tehetsége, pénze szerint gondoskodjon magáról. Be kell ismernünk Jézus nélkül tőlünk csak ennyire telik, és nagyon kevésnek tűnhet az, amink van.
Egy történet szerint egyszer egy szegény ember érkezett egy faluba, ahol táplálékért könyörgött. Idegennek tűnt, így senki nem adott egyetlen morzsát sem. Az idegen szerzett egy edényt, és fát gyűjtött, hogy tüzet gyújtson. A település közepén tábortüzet rakott majd az edénybe vizet és követ tett, amit főzni kezdett. Így főzte mindennap a „kőlevest”, amíg valaki megszánta, és érdeklődni kezdett élete felől. Végül hozott egy pár burgonyát. Kis idő elteltével egyre többen gyűltek köréjük a kíváncsiság miatt, és akadt olyan, aki sárgarépát, tejet és húst is hozott. A tűz körül pedig mindannyian ettek és jól laktak az ízletes, meleg levesből.
Jézus parancsa ma is sokakat egymás felé indít, közösségre hív. Mai tanítványoknak nem kell ötezer szűkölködőt ellátni, csak hozni engedelmesen azt a kevés kenyeret és halat, amink van, hogy áldássá legyen egyéni és közösségi életünkben egyaránt. Látja befektetett erődet, idődet, tehetségedet és szolgálatodat. Várja, hogy vedd észre, az Ő jelenlétében, a Vele való közösségben erő van, mely mindenre elég lesz. Ámen
Kiss Szabolcs,
Apa