Velünk az Isten – 2022. február 11.

„Jézus elment hazájába, és tanított a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: “Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” És megbotránkoztak benne…” (Mt 13,54-57)

Fülembe cseng a János szerinti evangélium első fejezetének egyik sora „…az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt…”. Igen sötétség nem fogadja be a világosságot, de ha a világosság betoppan eltűnik. Ha a világoság jön minden láthatóvá válik, s Jézus a világ világossága, átvilágit anyagon, téren és időn. Megröntgenez élőt és holtat, gondolatot és tettet, át lát az istentelenségen, erőszakon, s a képmutatáson is, és nem szereti a bűnt. A Jelenések könyvében az van megírva, hogy: „szemei olyanok, mint a tűzláng”.

Jézus azért jön, hogy világítson, utat mutasson, életet adjon… jött az övéihez is mert nem csak a világot, de Izrael fiait is szerette Isten ezért jött az Ő Fia. Nem csak Júda törzséért, de saját vér szerinti rokonaiért és barátaiért is, a názáretiekért is.

A zsinagógában tanít s hallgatják. Hallják és értik. Értik de nem értik miért több mint ők. Nem értik mitől különb és mert különb megvetik, megbotránkoznak benne…

Nem szeretem Adyt de ismerem s egyik verse idevág: A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt, / Kínzottja sok-sok méla vágynak, / Csordát őrzött és nekivágott/ A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok/ Megfogták százszor is a lelkét, / De ha virág nőtt a szivében, / A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet, / Gondolt halálra, borra, nőre, / Minden más táján a világnak/ Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba / Társakra s a csordára nézett, / Eltemette rögtön a nótát:/ Káromkodott vagy fütyörészett.

No hát Jézus nem volt kun fajta, se pártus, s nem poétának jött, hanem megváltónak. Nem fütyült ránk s az övéire se és sohasem káromkodott. Nem halálra, meg borra, meg nőre gondolt – (legalább is nem úgy mint a Hortobágy poétája, vagy Ady akit inkább a kocsma gőze hajtott s kevésbé a Lélek). Jézus azt tartotta szem előtt mi az Atya akarata. És megváltotta a világot, meg Izraelt, meg Júda törzsét és rokonait és szomszédait… s aki hisz őbenne el nem vesz!

Jézus vállalta a halált is értünk, mert mikor a bamba, gatyás, piszkos népre nézett nem a marhacsordát látta, hanem hogy olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj. Megesett rajtuk a szíve s ha kellet kenyeret szaporított, vagy vizet változtatott borrá. Megesett rajtunk a szíve s megtörte testét s új szövetséget kötött. Megesett rajtad a szíve s bár bántja, ha megbortánkozol benne, mégis kinyújtja kezét s kegyelmét újra feléd.

Jobb Domokos,

Ombod

Vélemény, hozzászólás?