“Most pedig elmondom neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Perzsiában, majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságra tesz szert. Amikor aztán gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat majd a görög birodalom ellen. De ott majd egy hős király lép fel, aki nagy hatalommal uralkodik, és azt tesz, amit csak akar. Ám alig lépett fel, összeomlik a birodalma, és négyfelé osztják, a négy égtáj szerint. Nem az ő utódaira száll, és nem lesz olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott, mert részekre szakad a birodalma, és másoké lesz, nem az övék. A déli király erős lesz, de vezérei közül egyik erősebb lesz nála, és hatalomra jut; még nagyobb hatalommal uralkodik, mint ő. Évek múltával barátságot kötnek: a déli király lánya hozzámegy az északi királyhoz a jó viszony érdekében. De ezzel nem tudja megtartani hatalmát. Nem marad meg sem a király, sem a gyermeke. Az asszony pedig áldozatul esik kíséretével és fiával meg azzal együtt, aki támogatta őt abban az időben.” (Dániel 11,2-6)
Dániel látomásában sorban követik egymást a hatalmak, ami arról tanúskodik, hogy Isten az, aki az országok élére királyokat vagy fejedelmeket állít. Világunkban összeesküvések elméleteiről hallunk olykor, hogy az egyik világhatalom a maga “demokráciáját” oda exportálja, ahova éppen akarja. Megvannak az okok, a jólbevett szokások és módszerek, hogyan lehet valahol kormányt buktatni, hogyan kell kiképezni a maguk képére és hasonlatosságára az olyan embert, aki majd az illető országot vezeti. Az ilyenek egy valakivel nem számolnak: Istennel. Vele, aki világot teremtett, aki odahelyezte az embert a kert művelésére és őrzésére, majd maga döntötte el, hogy mikor veszi el a paradicsomi kényelmet tőle, hogy verejtékes munkával keresse kenyerét. Dániel korában Isten mindent rendezetten látott. Látta népének erkölcsi hanyatlását, melynek következménye a fogság, de azt is látta, hogy Babilon uralkodói szívükben milyen gondolatokat hordoznak, nem hagyva, hogy kegyetlenségük hosszútávon érvényt szerezzenek. Isten a mi életünk esetében is valahová helyezett. Olyan helyre, ahol hitelesen kell Őt képviselnünk, mert egyszer elérkezik a számonkérés pillanata, amikor újra elküldi az ő Fiát. A várakozás idejében kérjük Istenünket, hogy vezesse életünket. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek