“Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen. Felásta és megtisztította kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és a közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett.” (Ézs.5, 1-2)
Minden mezőgazdász tudja, ahhoz hogy jó termés legyen nagyon fontos a talaj előkészítése, majd a növény gondozása. Sok munkát igényel. Nagy csalódás, amikor a növényhez füzött remények, számítások elmaradnak. Sok minden befolyásolja ezt, elég ha csak a környezeti hatásokra vagy a növény rossz genetikai felépítésére gondolunk. Akkor jön a döntés, ki kell szedni, ki kell szántani, nem érdemes vele foglalkozni.
Nem olyan rég mondta el fájdalmát egy édesanya. Nagy szeretettel, aggodalommal nevelte gyermekét. Mindent megadott neki, nagy reményekkel voltak irányába, de könnyeit törölve mondta a barátok, a környezet hatása, a zátonyra futott házasság, munkanélküliség miatt egy elzülött , alkoholista lett. De mindezek ellenére nagyon szeretem fogalmazott és csorogtak a könnyei.Így van a mi Atyánk is, mindig bánkódik miattunk, ha eltévedünk.
Nagy kegyelemnek tartom, hogy Isten gyermekei vagyunk. Nagy gondoskodással, szeretettel helyez el bennünket oda, ahol ma éljük a mindennapjainkat. Atyai gondolkodásából tudja mi a jó nekünk, hisz ismer minket. Igy tett az Igében szereplő választott néppel is. A legjobbat akarta gyermekeinek, de elfordultak tőle. Várta a termést, a gyümölcsöt, a lélek gyümölcseit az életükben, de nem találta.
Ezt a részt had csatoljam össze a tékozló fiú példázatával. Az atya visszafogadta, nem számított semmi, magához ölelte, megbocsájtott neki. Karácsonyra készülve, a nagy rohanásban csendesdjünk el és lássuk meg Isten kegyelmét életünkre nézve. Mennyi atyai szeretet van benne, türelem, gondoskodás. Ne forduljunk el a külső környezet hatására, hanem ismerjük fel ott a bethlehemi jászolbölcsönél, hogy mi a nemes szőlővesszők vagyunk, akik a lélek gyümölcseit teremjük. Ámen
Szilágyi István- Róbert,
Dabolc