“De ez nékik hamis jövendőlésnek látszik… hazugságot jövendölnek.” (Ezékiel 21:23-a,29)
Voltak, vannak és lesznek, akik Isten szavában kételkednek. Mondták Ezékiel korában: Nincs mitől félni, amit a próféta mond az mind “bolondság”, nem lesz abból semmi, amivel fenyet bennünket. És mondják ma: A Szentírás csak egyszerű könyv, amelyet megírtak azért, hogy az emberiséget féken tartsák. Sokan csúfot űznek Isten szavából, emberi mérce szerint próbálják meg mérlegre tenni a Kijelentést. Az emberiség csak akkor kezd ébredezni, amikor minden úgy lesz, ahogy megírták azt a nagy könyvben, vagy még akkor sem, csak a kétely ural mindent. Isten akkor is dönt, méppedig az ő igazsága szerint, ha tetszik, ha nem. És szaván lehet majd fogni, hogy amit előre láttatott, az mind be fog következni.
Ezékiel korában a kételkedők másról kezdtek el jövendölni, mint amiről a Mindenható üzent a választott népnek. Az ellenkezőjét mondták a jövendőmondók, mint amit az Isten ígért. A rossz helyett könnyebb volt hinni a jóban, mint a valóságban. Nagy zavarodottságot keltettek ezzel. A bűn miatt amúgy sem volt nyugalom, a hazugság hirdetésével még inkább lelki zavar állott be.
Sem a Sátán, sem az álpróféták nem örülnek annak, ha egy közösségben megértés és béke van. Meg kell zavarni ezt a nyugalmat, minden áron, akár hazugsággal is, meg kell akadályozni a fejlődést. Nehogy az emberek öntudatra ébredjenek és felismerjék, hogy Isten nélkül tehetetlenek.
Nem is beszélve arról, hogy az Istenben bízó ember azt is ki merje mondani, hogy megmentett az ő élete a Megváltóban. Ő egyedül, egyedül Ő az IGAZSÁG.
Istenem, tudom az lesz,
amit te akarsz, hogy legyen,
ezért vallom Fiaddal:
Akaratod szerint legyen.
Ámen.
Fodor Lajos