Velünk az Isten – 2021. november 10.

„Hadd halljam meg, mit szól az ÚR Isten! Bizony, békességet hirdet népének és kegyeseinek, hogy ne legyenek újra esztelenek.” (Zsolt 85,9)

De jó lenne meghallani, hogy mit szól nekünk az Úr! Az életünk nagy részében viszont ebből a szempontból süketek vagyunk, mint az ágyú. Mást viszont könnyen meghallunk, főleg azokat a hangokat, amelyek sokat ígérnek, de keveset adnak. Az ilyen hangok hatására áldozza az ember a teljes életét haszontalanságokra. Ha mindig meghallanánk, hogy mit mond az Úr, akkor biztosan másként alakulnának a mindennapjaink. A terheink hordozása nem lenne olyan keserves, és hálát tudnánk adni mindenért. Erre a hallásra nem elég vágyni, imáinkban kérni is kell.

Amikor meghalljuk az Úr szavát, akkor döbbenünk rá, hogy ő olyan békességet hirdet, ami képes lecsendesíteni a háborgó világot és a nyugtalankodó lelkünket is. Ebben a békében minden a helyére kerül. Értelmet nyernek a fájdalmas életszakaszok és a hitet próbáló nehézségek. Megvilágosodik előttünk, hogy Isten azért vezet mélységekbe, mert van, amit csak ott lehet megtanulni, és azért állít a magunk helyére, hogy áldássá legyünk.

Isten azt akarja, hogy ne legyünk „újra esztelenek”. Mi is ezt akarjuk, de mégis újra és újra elbukunk. Az ember esztelensége szinte mindig abból az elképzelésből indul ki, hogy ő jobban tudja, mint Isten. Az első emberpár is azt képzelte, hogy ők jobban tudják mi a jó nekik, mint a Teremtő. Izráel népének gyakori elhajlása a bálványok felé azért is lehetett, mert ők úgy gondolták, hogy jobban tudják, kit kell imádni. Jézus elutasítottsága is annak volt köszönhető, hogy a vallási vezetők azt gondolták, ők jobban tudják mi az Isten akarata. A mai kor embere is meg van győződve arról, hogy a Isten igéje nélkül is élhet teljes életet. Az ilyen hozzáállás mindig romlást hoz. Kérjünk az Úrtól bölcsességet, hogy lehessünk az ő békekövetei. Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Vélemény, hozzászólás?