“Szavamat Istenhez emelem, és kiáltok, szavamat Istenhez emelem, hogy figyeljen rám… Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, megmutattad hatalmadat a népek között… Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron kezével.” (Zsolt 77,2.15.21)
A kedvenc zsoltárom a 77-ik már régről, több mint 30 éve. Szülőfalum gyülekezetében sokszor énekeltük istentiszteletek alkalmával. A lelkembe ívódott kedves fohásza énekléskor tudattalanul is már gyermekkorban, amikor még nem is értettem igazán az üzenetét.
„Az Istenhez az én szómat, emelém kiáltásomat
S hogy felkiálték Hozzá, beszédem meghallgatá.
Mindennémű szükségemben, reménységem csak az Isten,
Éjjel kezem feltartom, az égre Hozzá nyújtom.”
Legelőször az első sikertelen teológiai felvételim után gondoltam át mélyen és imádkoztam szívből ezekkel a sorokkal, s mivel csodálatos meghallgatásra találtam a legkedvesebb imádságommá vált. Ezek az első gondolataim, amelyek a mai Igéhez kapcsolódnak és ma már tudom, több évtizeden keresztül megtanultam, hogy Istenhez mindig lehet kiáltani, Ő figyel rám! Kedves Testvéreim, évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt Isten már bebizonyította kegyelmes szeretetét és irgalmát irántunk, ószövetségi választott népének Atyjaként és újszövetségi népe iránt Jézus Krisztusban! Reformáció Emlékünnepén és temetőinkben emlékezve eltávozott szeretteinkre jusson eszünkbe, hogy mi életünkben és halálunkban egyetlen vigasztalásunk! Jusson eszünkbe, hogy Ő a mi Istenünk, aki csodát művel és megmutatja a népek között az Ő hatalmát, megváltotta népét karjával, vezette, mint nyájat az Ő népét és ma is ezt teszi, mint Jó Pásztor. Fohászkodj Hozzá teljes szívből minden nehéz élethelyzetedben, nyomorúságodban, emeld bizalommal szavadat Istenhez, Ő meghallgat téged, Ő az egyetlen vigasztaló!
Ámen.
Sárközújlak,
Nagy Erika