“Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.” (Ján 13,7)
Jézus nem csak tanított, szavait tettel pecsételte meg. Közvetlenül húsvét előtt is példát ad alázatból és szolgálatból, amikor megmossa a tanítványok lábait. Minden világossá lett előtte: Neki halálba kell menni, be kell hogy mutassa a nagy áldozatot, mert az Atya így döntött felőle. Még ha fájdalmas is lesz a keresztút, nem kesereg az önmaga sorsán, tanítványait készítgeti arra az időszakra, amikor ő már nem lesz velük. Több alkalommal elmondta már nekik, mi következik, mégsem értik vagy olyan nehezen fogadják el, hogy neki meg kell halnia, és még kevésbé értik azt, amit így fogalmaz: Harmadnapon feltámadok.
A lábmosás ellen egyedül Péter próbál tiltakozni-az áruló Júdás nem!-, mintha ez a tanítvány ismerné a legjobban a Mestert, szégyelli, hogy Jézus így szolgál neki. Amit most tesz Jézus, azt nem érti, de elkövetkezik a teljesebb ismeretnek az ideje, miután minden megtörténik, akkor következik be az ún megvilágosodás. Húsvét után minden érthető lesz, különösen akkor, amikor a háromszori “Szeretsz-e engem” kérdésre következik a szolgálattal való megbízás. Ennek a megbízásnak alapja a személyes példaadás. Elől kell járni, hogy utánunk tudjanak jönni azok, akik Krisztus szerint akarnak járni. Állandó misszióra van szükség, hívni az embereket a Krisztus közösségébe.
Uram, első a szolgálatban!
Szégyeljük, amit tettél,
értetlenségek közepette,
várjuk az értés idejét,
a nagy beteljesedést.
Ámen.
Fodor Lajos