“Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a páskavacsorát. Pilátus kiment hozzájuk, és megkérdezte: Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen? Ezt válaszolták: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. Pilátus erre ezt mondta nekik: Vegyétek át, és ti ítéljétek el a törvényetek szerint! A zsidók így feleltek: Nekünk senkit sincs jogunk megölni! Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.” (Ján 18,28-32)
Jézus sorsa emberileg megpecsételődött, mert a Kajafás alatt álló nagytanács tagjai már rég eldöntötték, hogy Jézust megölik. Sajnos csak ezt tartotta fontosnak az ember, de mielőtt valamit is eldöntött volna, azt már Isten forgatókönyve évszázadokkal korábban lejegyezte. Az emberi döntést azonban, valahogy meg kell valósítani, a koncepciós pert le kell folytatni, ami a római hatóság illetékes tisztviselői előtt történik, mivel csak római hatóság volt jogosult arra, hogy halálos ítéletet hozzon. Pilátus ezért keveredik bele az ügybe, vitás ügyek intézése végett érkezik Jeruzsálembe, hogy megakadályozza az esetleges lázadásokat. A zsidók a praetoriumba már nem lépnek be, mivel készülődnek a páska elfogyasztására, és tisztálanakká nem válhatnak, de Jézus halálát sürgetik. Izrael vezetői álszentek, és ők tudják, hogy amit tesznek, az nem tisztességes. Nagyhéten, Jézus halálára és feltámadására készülve csakis őszinte bűnbánattal állhatunk a kereszt elé, tudván, hogy Ő érettünk szenvedett, és a halál legyőzésével nekünk hozta el az örök életet. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek