“De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján 15. 21)
Jézus felkészíti tanítványait arra az időre, amikor már nem lesz velük. Szükség van erre, nehogy meglepődjenek majd azon, ami meg fog történni. Ő nem akarja, hogy az ezutáni események váratlanul érje őket. Amíg csak mondja azokat a dolgokat, amelyeknek részese lesz, kétkedve fogadják, csak akkor állnak előtte orcapirulással, amikor minden beteljesedik.
Az emberiség kétféleképpen viselkedik majd: lesznek olyanok, akik gyűlölettel lesznek irántuk, de olyanok is lesznek, akik szeretni fogják őket, mert Krisztus tanítványai. Mégis a tanítványokat megbecsülők hite hibádzik, mivel nem látnak túl Krisztuson, nem ismerik fel, hogy Jézus az Atya küldötte, Isten Fia.
Ezen a ponton hibázhat a hit: Aki csak az Atyát fogadja el, vagy Jézust csak tanítónak ismeri el, nem látja azt az összefüggést, amelyről oly sokszor bizonyságot tett Krisztus. Nem véletlen,hogy Ő azt is mondja: “Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot” (26. vers). Krisztus személyiségének titkát a Szentlélek fedi fel a maga teljes valóságában.
Az egy Isten hármas személyében hiszünk és tanítjuk, hogy mindhárom egyenlő hatalommal rendelkezik.
Ébredezik a hit
abban, mit ő tanít,
oszlik a kétely,
él a bizonyságtétel:
Igében lettél testté.
Ámen.
Fodor Lajos