„Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.” (Jn 12,35)
Olvasandó Jn.12.34-36
Miután megteremtette Isten az eget és a földet, első parancsaként így szólt: Legyen világosság! Mi a Világosság emberei vagyunk, mindig jelen volt életünkben az Isten Világossága! A Nap ragyogása minden tulajdonságával és fényerejével a legfontosabb számunkra! Nélküle a Földön nincs növekedés, nélküle a növények elpusztulnának és sok minden más is. Minden! A Világ Végével azonosítjuk azt, amikor a Nap leesik az égről. A nap energiáját mi mindenre használja fel a mai ember?! Nem szeretjük a sötétséget magunk körül! Nem látunk, nem tudunk tájékozódni, közlekedni, veszélyérzetünk van és félünk! A sötétség mindent beborít és elborít, sok mindent elrejt! A sötétségben mi is elrejthetünk dolgokat és rejtőzködhetünk, de ha sötétség marad mindig körülöttünk mi értelme van a látásnak , hiszen mi sem találunk meg senkit és semmit, mi sem láthatunk magunk körül! Szintelenné válna az életünk! Feketévé, és az állandó fekete elszomorít és lehúz, hiszen még a szürke egyhangúság is azt teszi!
A mai modern világunkra az jellemző, hogy mindent fényözönnel áraszt el. Mesterségesen gerjesztett fények és világosság divat az otthonainkban: gyertyák, lampionok, kis és nagy égők sokaságágával fényt varázsolni magunk körül. Gondoljunk a házunk berendezésére: hiszen már a képkeretekre és bútorra is fénysávok és fény girlandok kerülnek, vagy a kinti megvilágításra, akár az advent-karácsonyi fényárra!
A Teremtőnk másodszor Jézusban ragyogtatta fel Világosságát, az Új Teremtés reggelén! Ha Krisztus Világossága nem a mienk, olyan mintha teljes sötétségben élnénk, amely megvakít és végül elpusztít! Mintha nem lenne életünknek Napja! Nélküle nem látunk jól, nem közlekedünk helyesen, rosszul tájékozódunk, veszélybe kerülünk és a félelem eluralkodik rajtunk! A Sötétség embereivé, rabszolgáivá válunk, és Ő nem a Megváltónk, hanem a Megrontónk!
János evangéliumának elején a Világ Világosságaként mutatja be Jézust. (Jn.1,4) Nála a Világ Világosságaként születik a Földre Krisztus! Jézus maga a Világ Világosságának jelentette ki magát a Jn.8,12-ben, hogy aki Őt követi, ne járjon többé sötétségben, hanem övé legyen az Élet Világossága! Azt is mondta, hogy, amíg a világban volt, Ő volt annak a Világossága (Jn.9,5) Az Ő Világosságában élő tanúi, az Ő népe, akik között prédikált és csodákat tett olyan lehetőséghez jutottak, melyeket senki más nem kapott meg. A szolgálata végén mégis figyelmeztetnie kellett arra, hogy Ő a Világ Világossága, és el kellett rejtőznie!
Ő az életünk Napja! El kellene rejtőznie? El kellene takarnia Magát előlünk? Meg kellene vonnia a világító fényét és megtartó erejét? Hogy tehetné a Fény, hogy ne világítson? Mire való akkor! Ő ragyogni akar, utat mutatni, éltetni, fényforrássá, felhasználható energiává tenni! A Világosságunk még megvan, higgyünk Benne! Legyünk fényszórói, mert Ő a mi Világosságunk! Az Ő szeretetének világosságában fényeskedjen a mi világosságunk az emberek előtt az újabb ébredésében is a természetnek, melyet a Teremtőnk tervez újra ebben a Márciusban is mindenek ellenére!
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak