„Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: És megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ő vele.” (ApCsel3,1-10)
A történetben szereplők jellemzése:
János. Ő az a tanítvány, aki nem sokat beszél, nem fogadkozik ,azonban ott van minden jelentős eseménynél. Ott van Krisztus tanítványi körében, ott van a golgotai kereszt tövében és együtt szalad Péterrel a nyitott sírhoz. Jelen van a feltámadott Úr megjelenésekor és jelen van a pünkösdi eseményeknél. Ő az a csendes ifjú, akit az Úr szeretett.
Péter. Idősebb a többitől, ezért tekintélye van a tanítványok körében. Ő az, aki Cézárea Filippi területén bátran hitvallást tesz Krisztusról. Amikor Jézus bejelenti tanítványainak a személyére váró szenvedéseket, akkor Péter az, aki emberi és nem Isteni értékrendet képviselve „ mentesíteni“ akarja Jézust a szenvedéstől. Ezért nevezi Őt Jézus sátánnak. Ő az, aki önmagától „elszállva“ fogadkozik: bárki megtagadhat, de én soha és Ő az, aki fájó lélekkel döbbent rá, hogy tagadó lett. Ő az a tanítvány, aki a Feltámadottal való találkozást követően, a pünkösdi események által megerősödve Krisztust hirdeti, minek következtében több ezer lélek az Úrnak szenteli az életét. És Ő az az apostol, aki Krisztus kegyelme és a Szentlélek ereje által mostmár nem fogadkozik, hanem szent alázattal kéri a gyógyulás ajándékát a születésétől fogva béna ember számára. Megérett a küldetés teljesítésére.
A béna ember. Magatehetetlen, kiszolgáltatott fiatalember. Szülei naponta elviszik a templom bejáratához koldulni. Nincsenek reményei, csak rutinosan nyújtja kezét az alamizsnáért. Jó látni azonban, hogy amikor Péter arany és ezüst helyett az Úr Jézus nevében történő gyógyulást kínálja, Ő képes azt elfogadni. Krisztus gyógyító kegyelmének elfogadása adja meg számára a gyógyulás ajándékát.
Milyenek vagyunk mi és milyenné kell válnunk?
Milyenek vagyunk mi? Sokszor magatehetetlen, közömbös és lelki bénaságban szenvedő alvó keresztyének vagyunk. Legtöbb tettünket a rutinosság és a megszokottság határozza meg. A férfiak az ünnepre készülve kitakarítják az udvart, a háziasszonyok sütnek és főznek. Mindenki elvégzi a dolgát, csak az egy szükséges dolgot felejtik el: A gyülekezet közösségében ünnepet szentelni, gyógyító erőit kérve Krisztusra bízni az életüket. Esetleg Péterek vagyunk. Fogadkozók s majd tagadók, emberi észjárással gondolkodók, akik Jézus Krisztus kegyelmét minden emberi igyekezetünk ellenére hajlamosak vagyunk kizárni az életünkből. Ez nem járható út.
Milyenekké kell lennünk? Szelíd és alázatos lelkületü emberekké, mint János. Életünk megpróbáltatásait megtapasztalva, az emberi számítgatások és a fölényesség buktatóit legyőzve, mint Péter. Igen, a megváltozott és Isten Szentlelke által formált Péterekké kell válnunk, akik szent szolgálattudattal a szívünkben nem önmagunk tudását, hanem Isten kegyelmét akarjuk hirdetni. És olyanná kell válnunk, mint a béna, aki az őt megszólító Péteren keresztül meglátta Isten kegyelmét és Jézus Krisztus gyógyító erőit. A felé nyújtott kegyelembe kinyújtott karjaival bele tudott kapaszkodni és fel tudott egyenesedni. Ilyenekké kell válnunk, ez a járható út. Ámen!
Genda Árpád Szabolcs,
Pettyén