“Miután elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint fogok cselekedni.” (1Móz 46,30)
Jákób mielőtt elalszik, rendelkezik. És ezt annyira természetesen teszi, hogy példája követendő. Nincs rémület benne, mert tovább lát.
Ma, amikor a pozitív gondolkodás az isten, nem igazán akarnak az emberek beszélni arról, hogy a szív egyszer megszűnik dobbanni, és a mi lesz azután kérdésről nem is akarnak hallani. Ne beszéljünk erről! – mondják, és eltussolják a gondolatot. Mi ad erőt a rendelkezéshez? A hit.
Jákób azt mondja: miután elalszom. Mint ahogy később Jézus mondja Jairus lányáról: csak alszik! Higgyük el Jézusnak, hogy keresztyén ismerőseink, szeretteink, akik meghaltak: csak kikerültek látási körünkből, eltávoztak a nézőpontunkból, de nem szűntek meg létezni, élni! Testük is, akármint van eltemetve, csak aluszik. Az alvás nem rossz dolog, nincs benne semmi rémületes. Az alvásban megújul, megerősödik a fáradt test. A halál álma is a nyugalom és megújulás drága ideje. És ahogyan én reggelenként költögetem alvó gyermekeimet, így kelnek majd föl a halottak is Jézus ébresztő szavára. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka