Velünk az Isten – 2017. m rcius 17.

“J zus Bethsaid ba m ne; s egy vakot vittek hozz k rve t, hogy illesse azt. pedig megfogv n a vaknak kez t, kivezet a falun k v l; s a szemeibe k pv n s kezeit re t v n, megk rd t, ha l t- valamit? Az pedig f ltekintv n, monda: L tom az embereket, mint valami j rk l f kat. Azut n kezeit ism t r vet annak szemeire, s feltekintete v le. s meg p le, s l t messze s vil gosan mindent.” (Mk. 8,22-25)

B r nem higi nikus gy gym d amit, J zus v laszt, de k ts g n lk l hat sos, a kezel s v g re a vak tiszt n l t messzire is.

A mi kult r nkban nem illik valakit szembe k pni, m g k pk dni sem igaz n, val sz n az korban sem volt divat.

J zus ezzel a tett vel valamif le intimit st sug roz, felv llalja a nyomorultat, mint amikor a sz l megnyalja az j t s let rli ny las kez vel gyermeke maszatos arc t, vagy mint mikor szerelmesek cs kol znak, s ny luk keveredik. Kicsit morbid megfogalmazni s le rni is, de t ny, hogy J zus nem ut l minket s nek nk sem szabad ut lni t, ha gy gyulni, tisztulni akarunk.

Az ig b l az is kider l, hogy nem el g egy rint s, j ha Isten nk rajtunk tartja a kez t. men.

Jobb Domokos,

Ombod

Vélemény, hozzászólás?