“Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek…”( 1Ján 1, 3)
János a szeretet apostola, de a szeretett tanítvány is. Levelein átsüt a szeretete Ura és Mestere iránt, másokat is arra kér, hogy szeressék az Istent, Jézus Krisztust és szeressék egymást is.
Ott van Péter és Jakab mellett a megdicsőülés hegyén, de Jézus kínszenvedésénél is. Jézus rá bízza anyját, Máriát, hogy legyen mellette, vigasztalja, szomorú óráiban. Az utolsó vacsoránál Mestere mellett ül.
Evangéliuma mellett három levelet ír, de ő a szerzője a Jelenések Könyvének is. Elmondható felőle, hogy termékeny író Evangéliumát e szavakkal fejezi be:” Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.” ( János 21: 24). Még többet is írhatna mindazokról, amit az Isten Fia cselekedett.
Fültanúként tesz bizonyságot mindarról, amit hallott ő és amit mások is hallottak Jézus felől. Terjedt az örömhír szerte Izráelben, megtestesült az Ige, Aki tanít, csodákat tesz, sokakat ámulatba ejt. A hallott örömhírt meg kell osztani másokkal.
Szemtanúként is bizonyságot tehet. Hallhatta Jézus szavát, láthatta, hogyan gyógyulnak meg a betegek, támadnak fel a halottak az Ő erejével. Ezt sem lehet elhallgatni.
A mában élő ember imáin át idézheti meg Jézust, de az evangéliumokból vagy a levelekből a , amik megírattak felőle, vagy hirdettetik felőle alkalomról alkalomra, megismerhetjük Őt. Krisztus-ismeretünk lehet, amely arra sarkall bennünket, hogy önismeretünk se legyen hiányos.
Hallottad-? : Az Ige testté lett,
amit nem az ember tett,
maga a te mennyei Atyád,
Aki Benne téged is megvált.
Imáidban hívd közel magadhoz,
szava már benned harangoz:
“Veled vagyok édes gyermekem!” Ámen.
Fodor Lajos,
Halmi