„Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsõt, hogy meghagyja a másodikat,… Azután így szól: És az õ bûneikrõl és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. A hol pedig bûnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bûnért való áldozat.” (Zsid.10, 9.17-18)
Olvasandó Zsid.10,1-18
Újkenyér Ünnepe alkalmából az úrvacsorai közösségben újból érezhettük Jézus Krisztus legnagyobb jótéteménye: a bűnbocsánat, a gyógyítás, a bűntől való szabadításunk. Isten levett a vállunkról egy nagy terhet, a bűn súlyát. Isten csodálatos szava szólt az emberek felé – MEGBOCSÁTOK!
,,És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem” Az ószövetség idején ez a bocsánat sok mindenhez hozzá volt kötve, így a tulkok és bakok feláldozásához, különböző ceremóniák elvégzéséhez. Amikor Jézus Krisztus eljött a földre, meghalt a mi bűneinkért, és halála nyomán megtörtént a lehetetlen nagy dolog: a bűneink bocsánata. Isten megbocsátott. Érezted-e ezt, átjárta-e szívedet ez a boldog felismerés?!
Vétkeztünk, hibáztunk, akarva-akaratlanul bántottuk Istent, hűtlenek voltunk az Anyaszentegyházhoz, megrontottuk egymás életét, sok vétkünket nem tudjuk sehogy sem elrendezni, nem tudjuk megváltoztatni a múltat. Bűneink nyomán csak ítéletet érdemlünk, és Ő megbocsát. Nem tudsz olyat tenni, olyat gondolni, érezni, amire ne volna elég Jézus vére.
Ő nem azért keresi a bűnt, hogy megbüntesse, hanem, hogy megbocsássa! Nincs többé bűnért való áldozat, Jézus minden bűnünk terhét magára vette! Az Úrvacsora felismerteti velünk Istennek irányunkban tanúsított örök érvényű irgalmát.
A Szentírásnak e verseiben benne van az érettünk szolgai formát felvett, helyettünk a keresztfán meghalt, feltámadása által a mi halálunkat legyőző és az Atya jobbján ülő Krisztusunk dicsőséges szolgálatának tökéletessége. Ez az, amiért áldanom kell Jézust naponta! Ne feküdj le anélkül, hogy meg ne kapd a bocsánatot! Fogadd el Tőle!
Ámen.
Nagy Erika
Sárközújlak