„És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék … Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?” (Jónás 4: 1,4)
Ninive megmenekült. A város apraja-nagyja böjtölni kezdett, annak hallatán, hogy az Úr elveszti az egész várost a bűnei miatt. Az odaadó böjt hatására pedig „megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre” (Jónás 3,10). Végül is örömteljes a történet befejezése, a város lakói biztosan örültek, hiszen megmenekültek és egyben megismerhették Isten nagy irgalmát és szeretetét. Öröm lehetett a mennyben is, hogy nem kelletett elpusztítani több mint százhúszezer embert. Egyedül Jónás az, aki öröm helyett haragot érzett. Méltatlannak tartja, hogy neki sok nehézséget kellett elszenvednie, hogy hírül adja Ninive pusztulását – pedig nem is akarta – most pedig megszégyenülve érzi magát, mert a próféciája nem teljesült be.
A helyzet egy újszövetségi példázatot juttat eszembe. A korán munkához látó, majd méltatlankodó szőlőmunkásoknak így válaszolt a gazda: „avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20,15). Jónás azért haragudott meg, mert Isten jó volt Ninivéhez? Igen, így van. A Jónás bűne viszont a mi bűnünk is. Beszélgettem olyan emberekkel, akik azért szakadtak el a református egyháztól és gyakorolják a hitüket más felekezeteknél vagy nem tartoznak sehova, mert bűneik megbánása után a gyülekezet nem fogadta vissza őket. Olyannyira megpecsételjük a nyilvános bűnökkel élőket, hogy egy idő után már a bűneik alapján nevezzük meg őket: X az alkoholista, Y a házasságtörő, Z káromkodó. Mindeközben a bűnök feletti bánkódást és a megtérést szektás kifejezésekké tettük, ezektől pedig tartózkodunk, nehogy minket is megpecsételjenek: a szektás.
Isten irgalma mindenkor örömre ad okot, nekem is és neked is. Jónás esete jó példa ennek felismeréséhez. Jónás szánakozott az elszáradt tök miatt, mi is szánakozunk, ha időnként elveszítünk földi javakat.Isten ne szánná a bűnös embereket, akikért adta az Ő egyszülöttét? Lássuk be, hogy az egyetlen jelző, amivel kivétel nélkül illethetjük egymást ez: a kegyelemre szorult. Hála legyen Istennek, aki megbocsátja bűneinket. Ámen!
Erdei Árva István,
Szamoskóród