„De a Sion hegyén menedék lesz…és az Úré lesz a királyság” Abd 17.21
Ezékiel jövőről szóló látomásához hasonlóan (Ez 47,13-48,29), ahol az országot szétosztják a törzsek között anélkül, hogy figyelembe vennék a hagyományos törzsi területeket, úgy veszi szemügyre itt a próféta az ország újrafelosztását. A „parcellázási” leírás azzal fejeződik be, hogy „az Úré a királyság”. Azaz lehet itt osztogatni és újraosztani a földeket a Jákób, az Ézsau, vagy akár József háza között, de a legfontosabb, hogy mindezek fölött Sion hegyén menedéke lesz a népnek.
Az Ige két dimenzióra irányítja tekintetünket: földire és mennyeire. Az előbbi szerint lehet az örökséget osztani, afölött vitázni, harcolni és civakodni, – mint ahogyan tették ezt családtagok a 90-es évek után a földvisszaigénylések során, vagy a temetéseken már osztozkodó családtagok az örökség felett.
Az ember ragaszkodik a földi örökséghez, de vajon mennyire óhajtja a „mennyei királyság” polgárjogát? Jézus figyelmeztet: „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti…hanem gyűjtsetek magatoknak kincseken a mennyben” (Mt 6,19-20)
Civakodás, meg nem értés, veszekedés, harácsolás és osztozkodás vesz körül? A Sion hegyén mindég menedékre lelsz.
Ámen!
Király Lajos,
Batiz