„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10,17)
Isten igéjét hallgatva születik meg a hit. Emberek élete változik meg úgy, hogy egyszer csak hallanak egy biztató szót, buzdítást vagy netalántán figyelmeztetést, feddést. Mindez a prédikáció bolondsága által.
Visszatérve még az mögöttünk levő ünnepre, megragadó az a jelenet a pünkösdi történetből, amikor Péter prédikációjára háromezer ember megtér. Bárcsak én is úgy tudnék prédikálni, mint ez az együgyű halász! – gondolhatja a frissen végzett teológus. Aztán, amikor nagy lendülettel felkészül a világ legjobb prédikációjával lehet, hogy kiábrándultan tapasztalja: kevesen jöttek el az alkalomra, egy páran el is szunyókáltak az ige „jótékony” hatásaként… Hát ezekért az emberekért tanultam én annyit? Ezért koptattam én a padot éveken keresztül? Ezért áldoztam én annyit? Ezekért?… És akkor megszólalhat én hang a szívünkben. Igen! Én… ezekért, akikért te tanultál, és kínlódtál, és áldoztál. Nos, én ezekért meghaltam.
Hogy mennyire nem a mi kezünkben van ez az egész, azt a tapasztalat mutatja. Én lelkészként nem tudom elmondani azt a stratégiát, amitől megtérnének az emberek. Én nem tudok hitet oktatni, hitet adni, legfeljebb eszköz lehetek arra, hogy hitet ébresszek valakiben. És azért imádkozom, hogy ezt tehessem. De a gyülekezet is meg kell, hogy hallja azt, mi kijön az igehirdető száján. Ez is egy különös tapasztalat. Vannak szófordulataim, mondataim, amit sokszor elmondok és sokadjára, amikor már azt gondolnám, hogy untatom vele a gyülekezetet, akkor jön a visszajelzés: megértettem, személyesen nekem szólt az üzenetet.
Egyszer egy fiatal, frissen megválasztott lelkész elmondta első prédikációját az új gyülekezetében, amitől a mindenki meg volt hatódva. Aztán a következő vasárnap a hír hallatán még többen elmentek az istentiszteltre, de furcsa módon a lelkész ugyanazt a prédikációt mondta el. Így tett a harmadik és a negyedik vasárnapon is. Ötödik vasárnap aztán odament hozzá az egyik presbiter és rákérdezett: Tiszteletes úr, miért mondja minden vasárnap ugyanazt? A lelkész megdöbbentően csak ennyit kérdezett vissza: Miért… már csinálják?
Akinek van füle a hallásra hallja és cselekszi azt, amit az ige mond! Legyen bátorságunk meghallani és élni általa és vele. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd