“Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala õ vele.” (2Sám 5,10)
Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, valakire felnézzenek? Mi kell ahhoz, hogy valakiről elmondható legyen: „emelkedett és növekedett”? Mi a fényes jövő titka?
Ha feltesszük a kérdést, nyomban jön is a válasz: Elsősorban biztos anyagi háttér kell, hiszen ha az emberel akar érni valamit, tanulnia kell, ez pedig nem megy pénz nélkül. Aztán nem árt ha az ember ha az ember sok-sok akaraterővel rendelkezik, jó helyzetfelismerő képessége van, ki tudja használni a lehetőségeket, kapaszkodókat. Az is jó ha az embernek befolyásos szülei, vagy jó ismerősei vannak, hiszen ha már lediplomázott, nem árt ha valakik előkészítik az útját.
Vajon Dávidot ezek közül a tényezők közül melyek segítették? Volt-e vagyona, amivel finanszírozta volna trónra lépését? Dávid nem volt dúsgazdag ember, apja juhait őrizgette, bátyjai pedig katonák voltak. A család vagyoni állapota átlagosnak mondható. Volt-e ambíciója, küzdött-e azért, hogy a trónt megszerezze, felismerte és kihasználta-e a lehetőségeket? Ő mindenekelőtt nagyon bátor ember volt, viszont nem törtetett előre, sőt annak ellenére, hogy számtalanszor megvolt a lehetősége leszámolni Saullal, mégsem tette meg, mert „nem emelt kezet az Úr felkentjére.” Miért nem? Mert Dávidnak nem ambíciója, hanem Istenbe vetett hite volt, és ez a hit segítette át a legnehezebb próbákon is.
Volt-e Dávidnak jó ismeretsége? Volt bizony, csak nem a mai értelembe vett jó ismeretség. Nem magas rangú emberekbe vetett bizalma juttatta előre. Dávid legjobb „ismerőse” maga Isten, aki nem hagyja magára sehol, semmilyen élethelyzetben. Ez nagyon fontos: vele volt Isten. Dávid nem csak ismerte Istent, nemcsak tudott Róla, nem csupán félte, hanem Vele járt. Az Istennel járó ember pedig nincs egyedül, Istennel már túlerőben van a bajokkal, veszedelmekkel szemben. Az nem csak megmenekül, hanem folyamatosan emelkedik és növekedik. Ez nem emberi erőfeszítéssel elért sikert, hanem Isten áldását jelenti.
Folyamatosan emelkedik és növekedik – azt is jelenti, hogy az Istennel járó ember élete nem stagnálhat, hanem folyamatosan az Ő tanácsát kereső, Istenhez forduló élet a vele járó ember élete. Az ilyen ember nem elégszik meg azzal, hogy megkeresztelték, megkonfirmált, hanem folyamatosan keresi Isten közelségét.
Te keresed-e ezt az Istent? Hozzá fordulj kérdéseiddel, kétségeiddel, hálaadásoddal, és örömöddel, vagy elesettségeddel hiszen Ő az aki felemel, és növekedést ad.
Ámen!
Pocsveiler István,
Szatmár-Láncos