Fodor Lajos: Hangulat-vers

Sokszor úgy érzed,

kihűlt benned  az élet,

üres pohárként

csillansz az éjben.

Körötted megnyúltak az árnyak,

letörtek a szárnyak,

vergődsz,  vársz, felkiáltasz,

s elvágyódsz innen.

Kérdések rohannak meg,

kísértetiesen,

merre, hová visz az élet?

Hol állsz meg?

Ha lesz egyáltalán

megérkezésed….

Vélemény, hozzászólás?