Forrás: http://napkeletnepe.blog.hu
Édesapámtól a nemzetem iránti szeretet, édesanyámtól a hitet kaptam örökül – tárja elém, milyen gazdag útravalóval vágott neki az életnek. – A hepe-hupás vén Szilágyból származom – idézi Ady sorait. – Szilágyzoványban születtem 1954. november hatodikán.
A virágokkal gazdagon ékesített parókián beszélgetünk. Az épületbe árnyas szőlőlugason keresztül visz az út. A vastag, erős tőkéket látva, meg is kérdezem, az előd ültette? Nem, a Tiszteletes Úré és az édesapjáé az érdem. Rögtön ki is derül, negyedszázada kerültek földbe a vesszők, így hát azóta áll a gyülekezet élén Kovács Sándor.
– A síksághoz nem szokik hozzá a szemem, de Egrit megszerettem, és a hívekkel elfogadtuk egymást. Máramarosban, Hargitában, ahol ifjúsági táboraink vannak, akad lehetőségem hegyeket látni. Feltöltődve, élményekkel gazdagon térünk haza mindannyiszor az ott töltött napok után.
Kovács Sándor szülőföldje – öt-hat további faluval együtt – magyar sziget. Ahogy mondja, még most is hadilábon áll a románnal.
Beszélgetésünk egy pillanatra megszakad. A tiszteletes úr felesége, Kovács-Balogh Ildikó lép be kezében tálca, gőzölgő kávéval. A parókia hátsó traktusában a Nőszövetség helyi tagjaival éppen csigát csinálnak egy közelgő lakodalom lakomájához. Vendéglátóm itt ragadja meg az alkalmat, hogy gyermekeiről is szót ejtsen…