Az év első közigazgatási gyűlésén a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorai ez év gondjait bizalommal tárták Isten elé, erőt kérve Tőle, hogy végig tudják vinni azt amit szolgáira bízott. “Küldd útra hírnökid csapatját!” – énekelték bátorítást kérve a Küldőtől.
Elek Arnold Szatmár-Láncos egyházközség segédlelkésze hirdette Isten Igéjét Nehémiás könyve 4. részének 19. és 20. verse alapján: “És így szóltam az elõljárókhoz, a fõemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedõ és mi elszéledvén a kõfalon, egymástól messze esünk; Azért oda gyûljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!” Egy kőfalon vagyunk, mindannyian ugyanazért az ügyért dolgozunk. Ne széledjünk szét, hanem összefogva munkálkodjunk Jézus Krisztus vezetésével! – mondta a segédlelkész. Felettéb sok munka vár ránk, de jó hallani az Igéből: Isten hadakozik érettünk.
Kovács Sándor esperes megköszönte az “ifjú Timóteus” igehirdetési szolgálatát és áldást kért életére. Esperes úr ezután köszöntötte a lelkésztársait, boldog új évet kívánva mindannyiuknak. Lesz felhő ebben az évben is, lesznek árnyékok, megpróbáltatások, de ma is érvényes, amit dr. Geréb Pál egykori teológus-professzor mondott: “ha magukra lenne bízva az Anyaszentegyház sorsa, tönkre menne, de Isten kézben tartja azt.”
“Egymás terhét kell hordoznunk, ha valaki lemarad inkább menjünk vissza érte és segítsünk, mert a világ nem fog rajtunk segíteni, csak Isten és mi magunk” – figyelmeztetett az esperes.
Az egységről és a közös teherviselésről szólt a közigazgatási gyűlés további része. Alapvető dolgokban nem engedhetjük meg, hogy bármely gyülekezet különutas legyen autonómiára hivatkozva, mert az egyház egy test és közös “cég”. Egy munkahelyen, vagy más közösségben különböző gyülekezetből érkező tagok működnek és feltűnik az, ha egyik helyen másképp mennek a dolgok, mint a másikban. Törekednünk kell az egységre lelki és anyagi téren is, nem mehetünk a saját fejünk után még akkor sem, ha ezt módunkban áll megtenni. A gyülekezet nem az “én” gyülekezetem, hanem Krisztus tulajdona. Én is az Övé vagyok!
