“Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket!”
(Máté 3:8)
Hangzott Keresztelő János ajkáról a felhívás azok felé, akik nem menekülnek meg Isten elkövetkezendő haragjától-lásd a 7. vers végét. Ők a farizeusok és a szadduceusok, akik magatartásuk miatt Isten ítélete alá estek. Kemény beszédet intéz hozzájuk az útkészítő, nem rejti véka alá a bűnüket. Bizonyára, nem veszik jó néven, ahogy mi sem, amikor saját bűneinkről hallunk.
Senki elől nincs elzárva a Krisztushoz való tartozás útja. Ahogy az atyai hajlék mindig nyitva áll a hazatérő gyermek előtt, így adott a lehetőség a Krisztushoz-térésre, amikor nemcsak megismerjük Benne Istent, de felismerjük, hogy Ő nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott meg és tett a maga tulajdonává. A megtérést nem lehet pontos időhöz kötni, állandóan mindig vissza-vissza kell térnünk Őhozzá, Aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ezért a pusztai próféta felhívása ma is időszerű: legyenek gyümölcsei a mindig Krisztushoz hanyatló életnek, vagyis
-tarts állandó bűnbánatot,
-ismerd fel, hogy Krisztus nélkül üres az életed (Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek),
-önmagadat ne emeld mások felé,
-légy alázatos,
-ismerd fel felebarátod szükségét, segíts rajta,
-ne légy önző, hiú, nagyravágyó,
-tudj lemondani, áldozatot vállalni
-imádságodban hordozd ellenségeidet is,
-legyen erényed a szelídség és a szerénység,
-ne várj sem dicséretet, sem elismerést (mindezt amúgy is megkapod)…
Bizonyára vannak még Istennek tetsző gyümölcsök, folytathatod önmagadban a sort, mindaddig, amíg érett gyümölcsként hullasz le az élet fájáról…
Fodor Lajos,
Halmi