Lelkipásztorok és lelkészfeleségek jelenlétében tartották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkészértekezleti Szövetség éves rendezvényét. Csűry István másfél évtizedes püspökségének utolsó lelkészértekezletén szólt szolgatársaihoz, összegezve az elmúlt éveket.
Szerdán délelőtt a Nagyvárad-újvárosi református templomban püspök úr a Bibliaolvasó kalauz szerinti Ige alapján prédikált: „„…Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között…” (2Kor 2,15) Krisztus jó illata vagyunk, és az Ő dicsőségére szolgálunk. Persze ez a hír kellemetlen a világ bűzét terjesztőknek, és a zavarosban szolgálatot teljesítők számára. A jó illat azért bosszantja a szagterjesztőket, mert annyit tudnak, hogy azokra illik a kifejezés, akik lelkük értékéből jobbítják életüket és környezetüket. Ezek azok, akik nemcsak az élet leheletét kapták, hanem Szentlelket is. Ebből a lelki tőkéből jó illat származik, amit Mindenhatónk kedvel és elfogad. Isten gyermekeinek egyedül az Ő dicsőségét kell szolgálniuk. Ebből lesz az ember méltó élete, ebben van az Anyaszentegyház méltósága, ebben van a mi előkészített helyünk, ha mégis megbecsüléssel és hálával vesszük igénybe. Nagyon nagy a felelősségünk, mert körülöttünk vannak az üdvözülők és az elkárhozók, nem mindegy, hogy milyen útjelzők vagyunk. – mondta Csűry István püspök.
Szőnyi Levente királyhágómelléki lelkészértekezleti elnök köszönte meg püspök úr igehirdetését, majd átadta a szót a főelőadónak, Tapolyai Emőkének, aki coaching szemléletű felsővezetői tanácsadó, tréner. Az előadó gyermekkorát Magyarországon töltötte, majd 16 évesen került az Amerikai Egyesült Államokba. Diplomáját, M. A. Klinikai- és Pasztorál Pszichológia, az Ashland Theological Seminary-n szerezte, amely az Ashland University (Ashland, Ohio, U.S.A.) tagozata. Tagja a Coachok Szakmai Szövetségének. Több mint 20 éve foglalkozik vezetői mentorálással, támogatással, egyéni- és párterápiával. Szereti az emberi lelket, de nem fürkészni, hanem felemelni, erősíteni, bátorítani, vele együtt gondolkodni, felfedezni és alkotni. – nos ez érződött az előadás alatt is.
Szeretettel szólt a lelkészekhez, akik lélegzetvisszafojtva hallgatták, mert magukra ismertek például akkor, amikor azt hallották, hogy ők azok, akik sokféle emberrel és igénnyel találkoznak, sokféle feladatot kell megoldjanak, gyakran olyanokat is, amihez nem érthetnek és folyamatosan rendelkezésre kell álljanak. Ebben segít a tudatos időbeosztás és a hatékonyabb időkorlát, határvonal. A lelkészek reflektorfényben élnek és mégis magányosak. Szinte mindenki ismeri őket, figyelik őket, véleményezik, ennek eredménye a szorongás. Mindenki vagy szereti őket vagy utálja. „A kor kisértése az, hogy jól nézzünk ki, anélkül, hogy jól lennénk.” (Brennan Manning) Nem kell mindenkinek megnyílni, de valakinek meg kell a lelkésznek is. Ugyanakkor függetleníteni kell magukat mások véleményétől, ezt pedig csak belső megdolgozott identitással lehet. Fontosak a kapcsolatok. Az elvárásokat és a kritikákat, amelyek az egyházban különösen fájóak, meg kell szűrni. Nem a közvéleményt választották vezérüknek.
A lelkipásztor is sokszor mélységeket él meg. Ha a feladatok mélyítik el, kell tudni határokat húzni. Ha a reflektorfény miatt magányosak, keressék a közösséget. Ha az elvárások és kritikák ostromolják, konfliktuskezelésre erősítsenek. Ugyanakkor ügyeljenek fizikális és mentális egészségükre! Ez utóbbi állitást az előadó lelkészédesapja szavaival erősítette meg: „Az Isten mindig megbocsát, az emberek néha megbocsátanak, néha nem. A tested nem bocsájt meg, követeli, hogy amit elvettél tőle, add is vissza” (Tapolyai Mihály)
Tapolyai Emőke két Igével bátorított a végén: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10) „Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.” (Zsolt 107,23-24) A mélységeket a lelkészek is sokszor megélik, de láthatják az Úr tetteit, és ebből mindig meríthetnek erőt. Az előadó felé több kérdés is elhangzott, melyre készséggel válaszolt.
A szünet utáni részben fórumbeszélgetésre került sor, amelyet Csűry István püspök vezetett, összegezve az elmúlt 15 évet. Vinczéné Pálfi Judit egyházkerületi előadó tanácsos és Dénes István Lukács generális direktor emlékajándékkal bátorította mindazokat a lelkészeket, akik negyedévszázaddal ezelőtt végeztek. Az akkor elmondott lelkészi fogadalomtétel is elhangzott.
Ebéd után mindazok, akik ott maradtak, egy új kátéoktatás módszertannal ismerkedhettek meg. Ezt előterjesztette: dr. Somfalvi Edit, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára, Gyakorlati Tanszéktől, Bernard Van Vreeswijk, református lelkész a Scheveningen-i gyülekezetben és HGJB főmunkatárs, Hollandiában és Herman Wijngaarden, tanár, ifjúságimunka koncepciófejlesztő, HGJB munkatárs, szintén Hollandiából érkezve.