Szatmárnémetiben Gonzeczky János Kazinczy utcai emléktáblájánál tartották meg tegnap a hagyományos október 6-i megemlékezést.
Póti Eduárd konferálását követően imádkozott Istvánfi Szilárd római katolikus lelkész és Kiss József református lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője. Nagy Szabolcs parlamenti képviselő beszédében rávilágított arra is, hogy az értékválságban szenvedő mai Európa mennyire sokadrangú problémának tartja az őshonos nemzeti kisebbségek nyelveinek ügyét.
Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium történelemtanára tartott előadást: 1849. október 6-án és az azt követő napokban, hetekben úgy tűnt, hogy a győztesek tolla az erőszak, a tollban a tinta pedig emberi vér. Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, a XX. század egyik legkiemelkedőbb protestáns teológusa így ír egyik munkájában: „Végtére is a történelmet a siker csinálja, a történelemcsináló emberek feje fölött viszont a történelem Ura hoz ki mindig jót a gonoszból.” És ilyen értelemben október 6. bár veszteség ugyan minden magyar számára, de ezzel egyetemben egy új dolognak a kezdete is. Mártírjaink nem vesztettek, hanem győztek. Sikerüket leginkább az mutatja, hogy ma itt vagyunk, és bizonyítjuk: a régi értékek és elvek nem elmúltak, hanem bennünk élnek, és továbbadjuk utódainknak. Az igazi nyereség pedig az lesz, hogy a mindennapjainkban, ki-ki a maga helyén, akár elbukunk, akár győzünk, de október 6. hőseihez méltó módon, felelősségünk teljes tudatában veszünk részt a történelem alakításában, hisz ezt a felelősséget is Isten rótta ránk. – mondta az előadó.
A történelmi előadást követően Balogh Barbara, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulója mondta el Reményik Sándor A szobor helyén című versét, majd az alkalomhoz illő népdalt énekelt Simon Szílvia, a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákja. A megemlékezés koszorúzással ért véget. Közreműködött a Szatmárnémeti Székesegyház kórusa és a 44. Dsida Jenő cserkészcsapata.
