Nemrég városunk vendége volt Mészáros János Elek a Csillag születik nevű tehetségkutató 2012-es győztese. A Szatmár–Németi református templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet páratlan élménnyel lett gazdagabb, amikor a presbiter bizonyságtételét hallgatta a Világíts Tv vendégeként. Honlapunknak beszélt életéről, szolgálatáról és életfelfogásáról.
Mit lehet tudni Mészáros János Elekről? Magyarország melyik vidékéről jött?
Alcsútdobozról érkeztem. Ez Fejér megyében, Dunántúlon, a Vértes-hegység lábainál, a Váli-völgyben helyezkedik el. Mintegy másfél ezren lakják a települést. Két falu, Alcsút és Vértesdoboz összecsatolásával jött létre a település mai formája, a két református templom, a két gyülekezet őrzi még külön a két nevet. Én Alcsúton vagyok presbiter, ebben a templomban keresztelték Magyarország jelenlegi miniszterelnökét Orbán Viktort is. Az a telek ahol lakom, 1740 óta a családunké. Képzettségemet tekintve agrármérnök vagyok, talajtani szakmérnök, a Fehér megyei Földhivatalban dolgozom, mint mezőgazdász Székesfehérváron. A Csillag születik verseny óta elég sokat járom a Kárpát-medencét és próbálok segíteni az itt élő magyaroknak.
Volt-e olyan gondolata, hogy elhagyja ezt a falut?
Nem! Amire nekem szükségem van, az nekem ott megvan. Én, aki ennyi ezer szállal kapcsolódom ehhez a településhez, máshol nem tudnám elképzelni az életemet. Minden koncertem legalább felerészben arról szól, hogy maradjunk meg szülőföldünkön, mert én hiszem azt, hogy az Isten mindenkit odateremtett, ahol célt és feladatot is ad a számára. Valakinek helyt kell állni, és vinni kell tovább azt, amit szüleinktől, nagyszüleinktől kaptunk. Akkor is, ha valaki nyelvtanulás vagy szakmatanulás céljából elmegy külföldre, nem szabad elfelejtenie, hogy honnan jött és mi a dolga.
Egy ember, aki így gondolkodik, mit keres egy kereskedelmi televízióban, a Csillag születikben?
Erre én se tudtam volna két évvel ezelőtt válaszolni, mert nem azok az értékrendek mozgatnak engem, mint egy kereskedelmi televíziót. Az Istennek más terve volt velem, egyrészt azért, mert Ő vitt az éneklés irányába és úgy érzem feladatot adott nekem az énekléssel. Több országos versenyt megnyertem, de sok emberhez még ezzel nem tudtam eljutni. Amikor negyedik alkalommal meghirdették a Csillag születik versenyt, egy belső hang azt mondta, hogy jelentkezzek. Én lepődtem meg a legjobban, amikor odaültem a számítógép elé és kitöltöttem a jelentkezési lapot, azon pedig még jobban elcsodálkoztam, hogy behívtak a versenybe, a legjobb tizenkettőbe. Akkor azt kértem imádságban az Úrtól, hogy ott minden történjen úgy, ahogy Ő gondolja és tudom, hogy nekem az lesz a legjobb. Éreztem az Ő küldését. Nem gondoltam volna, hogy ilyen terve van velem, de a verseny alatt rájöttem arra, hogy bármit az Isten a kezébe vesz, az áldássá válik. Így sikerült ezt a versenyt megnyerni, máshogy nem ment volna.
Pozitívan csalódott a magyarokban, hogy az ön által képviselt stílust, a népi értékeket, az igényes zenét mégis a legjobbnak tartották szavazataikkal?
Én mindig bízom a magyarokban. Inkább az a gond, és azt tapasztalom, hogy azokat az értékeket, amiket próbálok képviselni, tűzzel-vassal próbálják kivenni minden médiából, holott erre nagyon nagy szükség van. Sokszor úgy gondoljuk, hogy minden jó, ami külföldről jön. Válogatás nélkül mindent beengedünk a kultúránkba, a boltjaink polcára, aztán a végén meg azt vesszük észre, hogy ki vagyunk tessékelve, mint ahogy arra volt már példa, akár ’20-ban. Valamennyire őrt kell állni! Amikor ilyen kultúránk van, ilyen nyelvünk van, ilyen hagyományaink vannak, amikre méltán lehetünk büszkék. Nem kell más nemzet fölé helyezni magunkat, de legyünk legalább annyira nemzetiek, mint a mások. Ne hagyjuk magunkat, mert azért van nekünk egy olyan történelmünk, amire büszkék lehetünk és van egy Úr, aki bennünket vezetett a történelmünk során, még akkor is, ha nem minden úgy sikerült, ahogy mi azt szerettük volna.
Ezeket a dolgokat a műsor során is elmondta, ha csak lehetett?
Nem kérdeztek ilyenre rá, de azt mindig elmondtam ott is, hogy az egyszerű emberi értékeket keresem. Az első riportban, amikor kérdezték, hogy mire gondolok, amikor kiállok a színpadra, akkor elmondtam ott is, hogy: arra gondolok, hogy az egész világ elnémuljon és Isten az égből mosolyogjon. Azért szeretek különösen a templomban énekelni, mert ott Isten előtti alázattal figyelnek rám.
Engem nagyon meghatott az, amikor a megnyert döntőben mintegy bizonyságtételként idézte Pál apostol szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” Sajnos ritkán hallani ilyet abban a környezetben. Én úgy gondolom, hogy ha egy presbiter, vagy egy laikus mond ilyet, talán hitelesebb, hatásosabb, mintha egy lelkész mondaná, mert mondhatnák, a papnak az a dolga, hogy ezt mondja, de egy világi embernek nem feltétlenül?
Én úgy gondolom, hogy minden embernek ez a dolga, aki egy kicsit odafigyel az Istenre. A televízió is egy eszköz volt arra, hogy ez elhangozzék. Úgy gondolom, hogy nézettségben olyan közönséget is vittem a képernyők elé, akik más esetben azokat a műsorokat nem nézték, olyanokat, akik más típusú értékrendet szeretnének látni. A Bibliában ez az Ige nagyon szép szövegkörnyezetben helyezkedik el, amikor Pál apostol élete végén testamentumot ad át Timóteusnak. Engem akkor ütött szíven ez, amikor Moldova Györgynek A negyven prédikátor című regényét olvastam. A szerző ateista létére csodálatosan szép regényt irt, és Isten őt is eszközként használta fel. A regény arról szól, hogy a negyven prédikátor már börtönökben sínylődik, gályarabságra ítélik őket. Egy idős lelkipásztor, aki nem tagadta meg a hitét meghalt, és amikor a társai felfedezik a holttestét, megtalálnak a nyakában egy láncot, abban pedig egy szelencét és ezt az igeverset: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Úgy gondolom, hogy ez egy olyan Ige, hogy bárkinek az élete végén elhangzik, ennél szebb bizonyságtétel nincsen.
Milyen az élet a Csillag születik után? Teljesen megváltozott az élete, életstílusa?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ugyanúgy élem napjaimat. Némiképpen megváltozott, de azt nem engedem, hogy teljesen megváltozzon. Nem hagytam ott a szakmámat, igaz csak félállásban maradtam a földhivatalnál, mert teljes állásban ezt már nem tudnám betölteni, minden héten van fellépésem. Itt helyt kell tudni állni, ezekre fel kell készülni testileg-lelkileg. És ott van még a kert, a szőlő, az állatok. Ezeket se hagytam abba, mert más nem csinálja meg helyettem, több-kevesebb sikerrel próbálok helytállni.
Ákoson és Szatmárnémetiben is fellépett. Hogy érzi magát Szatmáron?
Én még nem jártam erre, Erdélyben többször is voltam, de mindig Nagyváradon keresztül, vagy délebbre. Jól érzem magam ebben a városban. Kellemeset csalódtam magában a városban és a környék rendezettségében. Örülök annak, hogy nincsenek azok a nagy hatalmas román zászlók, mindenki tudja, hogy Romániához tartozik ez a terület, de amikor ezt az orrunkra akasztják, nem esik jól.
Visszatérve az előző gondolatokhoz, életigéje az, amit a Csillag születikben hallottunk vagy van más is, ami mozgatja?
Ami erőt adott ott a versenyben az a Heidelbergi Káté első kérdésfelelete. Ketten konfirmáltunk, így sok kérdés jutott nekem, többek között ez is: „Egyetlen vigasztalásom az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított, és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.” A másik pedig az, amivel mindig biztatom magam, a magyar református címer jelmondata: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.” Azért is szükséges, hogy egyházi, felekezeti iskolába járjanak a gyerekek, vagy hittanoktatásban részesüljenek és templomba elmenjenek, mert ez olyan útravaló, amivel úgy el lehet indítani egy embert, hogy bárhova is kerül élete során, tudhatja, nem lesz ott egyedül, akármi történik vele, mindig az Isten kezében van, bízhat Benne. Mindenki tapasztalja, hogy a világ nagyon furcsa fordulatot vesz, időjárási körülmények, politikai helyzetek, amiket még nem nagyon tapasztalt meg az emberiség. Minden szülő, keresztszülő, nagyszülő próbálja a gyermekét biztonságba helyezni. Hogyan tudná nagyobb biztonságban, mint az Isten kezében? Nekünk van szükségünk az Istenre. Sokan úgy gondolják, hogy néha elmennek a templomba, kiböjtölik azt az egy órát, milyen nagy szolgálatot teljesítettek az Istennek, örülhet annak, hogy elment Őt meghallgatni. És ha belegondolunk egy kicsit, hogy Ő teremtette ezt a világot és hatalma van mindenhez, akkor rájövünk arra, hogy igenis nekünk van szükségünk kegyelmére, segítségére, mert az Isten szeretet. Úgy szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát adta, megtanított minket szeretni, és aki ezt hittel elfogadja, azzal nagy baj nem történhet.
Hogyan érzi Őt a fellépések során?
Ez nagyon nagy dolog, mert ha az ember énekel, akkor energiát sugároz, szeretetenergiát. Akkor érzi jó úton magát az ember, amikor átfolyik rajta a szeretet, amit felülről kap és sugároz ki embertársai felé. Minél több mindent él meg az ember, annál gazdagabban tudja átadni ezt az energiát. Ahhoz, hogy az ember örömöt adjon, meg kell dolgozni, de ugyanakkor könnyű is, mert kapja. Ki lehet próbálni, mindenki tegyen fel magára egy mosolyt reggel, ami a szívéből fakad, és ha rámosolyog az első emberre, akkor az vissza fog mosolyogni, átragad a boldogság és az ő napja is jól folytatódik. A nyugalom és a boldogság átadására nagy szükség van.
Tudom, hogy Kárpát-medence szerte és a tengerentúl is vannak fellépései. Kívánom, hogy ezt az egészséges keresztyén református magyar öntudatot vigye el még sok helyre szerte e világon!
Én úgy gondolom, hogy ezt a szerepet nem én találtam ki magamnak, hanem egész életem során erre készített az Úr, olyan irányba terelt, ahol ezeket az ismereteket és bölcsességeket magamra tudtam szedni. Most pedig, amikor megnyílik a lehetőség, hogy szóljak Róla, akkor ömlik belőlem a gondolat. Örülök, hogy egyre több helyre el tudok jutni és annak is, hogy Szatmárnémetiben és Ákoson énekelhettem.