Kicsit talán késői időpontban, de időszerűen és alkalmas időben csattant a jó éjt puszi Szigetlankán. Péntek este nyolc órától, a Lankadatlanul nyitott bibliaóra évadzáró alkalmán fellépett Lackfi János, József Attila-díjas költő és Szirtes Edina Mókus, Erkel Ferenc-díjas énekesnő, zeneszerző.
Rácz Ervin szervező, házigazda lelkipásztor Pál apostolnak Efézusbeliekhet írott levele 5. részének első két verse alapján köszöntött: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, 2és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.” Lackfi versei ennek az igének megfelelően sugározzák a gyermekiesség szabadságát és árasztják Krisztus jóillatát.
A szervezők meglepetéssel készültek az előadónak: Fehér Imola költő szervezésében Heinrich Andrea felkészítésében Scheitli Krisztina, a BBTE pszichológiai karának végzős hallgatója szavalta el csodálatosan a költő Hajlékkészítés zsoltára című versét.
Ahogy azt meghirdették: a kötő #jóéjtpuszi-köteteinek versei tárultak a gyülekezet elé. A rendkívüli alkalmon. Lackfi János „jóéjtpuszijai” tűzzel, szenvedéllyel szóltak a hitről, és szédítő száguldásra invitáltak Isten kalandparkjában. A gyülekezet ámulattal, bólogatva és mosollyal hallgatta Lackfi versei és Szirtes Edina énekeit, hegedűjátékát.
Lackfi János, az egyik legnépszerűbb kortárs magyar költő, író, a Facebook-oldalán rendszeresen oszt meg friss verseket, amelyek #jóéjtpuszi hashtaggel látnak napvilágot. A versek rögtön megmérettetnek a közösségi oldal aktív online közegében direkt visszacsatolással a költőhöz, aki sokszor az olvasói megjegyzésekre további versekkel válaszol. A #jóéjtpuszi tehát aktív irodalmi körré alakult az utóbbi években, több száz verssel. Ezek közül válogatott Lackfi János két kötetre valót, amely a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben és 2022-ben.
„Nagyon sok szöveg imában született, és olyanokat tud bemondani, amiket én magamtól soha nem írnék, vagyis tőle jön.” – vallott versei keletkezéséről Lackfi. A költő saját hitéről, Isten-tapasztalatairól is őszintén és meglepő közvetlenséggel vallott. Mindeközben Lackfi János élettörténetének jelentős eseményeit helyezte előtérbe visszapörgetve az idő kerekét a kezdetekig, amit a gyülekezet ámulva hallgatott. Istent gyakran feltesszük a legfelső polcra, porfogónak. Pedig elképesztő közel van hozzánk, ő az ásványvizünkben a bubi, a bőrünkön a tetkó, a kártyánkban a chip, a benzinkúton a wifi, a hamburgerünkben a só, a lelkünkben a furdalás és az ujjongás, tüdőnkben a levegő. Érdemes vagányul, humorral, mélységes lenyűgözöttséggel beszélni róla. I-vitamin bevitel mindenkinek. A nagysikerű #jóéjtpuszi-kötet verseivel duettezett a szerző, Lackfi János és a bámulatosan sokszínű Szirtes Edina Mókus. Hatalmas élmény volt ez a szigetlankai gyülekezet számára.
Az est utolsó cuppanósa, az alábbi sorokban csattant a gyülekezet felé:
Azt mondják, végtisztesség,
azt mondom, végső tiszteletlenség.
Azt mondják, kár érte, de jó ember volt,
azt mondom, kár értünk,
akik azt hisszük nem Isten volt.
Azt mondják, nahát, ilyen fiatalon,
élhetett volna még,
azt mondom, ő él tovább,
mi vigyázzunk, hogy életünk legyen.
Azt mondták, még taníthatott,
gyógyíthatott volna,
de így is szép és teljes életpálya ez.
Azt mondom,
mi lettünk az ő keze és lába és szája,
ahová eljutunk, oda eljut,
akit megérintünk, megérinti,
akit megszólítunk, megszólítja.
Azt mondják, lehetett volna
díszes, méltóságteljes temetése.
Azt mondom, Salamon nem volt ilyen szép
királyi dicsősége teljességében,
mint ő, mikor az értünk viselt sebek
ragyogtak rajta mindenütt,
mint a drágakövek.
Azt mondják,
kaput, kampec, ennyi.
Azt mondom,
még csak most kezdődik.