Vagyunk, mert megszült az anyánk,
aki holta után is vigyáz reánk,
még mindig azt mondja:
vigyázzatok a nagy kalandban.
Azóta önmagunkban hordozzuk
túl az emléken arca földi mását,
nem bánt a másság,
mert hozzá hűek maradtunk.
Őrizve a jövendőt,
hisszük, vagyunk és leszünk,
utolsó leheletünkig
mellette maradunk.