Itthon maradottan
társalogsz önmagaddal:
mivé lettél és merre
tartasz?
Szűkül előtted
az idő és a tér,
a dér megüli
fejedet.
Egy egész élet
mögötted,
szépségeivel,
gyötrelmeivel,
az idő megszépít
mindent.
Fényben jársz,
utadon virágok
teremnek,
távolról int feléd
hazaváró
Mestered.