Tal lkoztam boldog
betlehemesekkel,
akik elj tszott k
az elj tszhatatlant,
a kar csonyi csod t.
A n p ajk n
a maga m dj n l,
a j t kban mindig jra led
a szunnyad hagyom ny.
Valamikor, r gen
v g nekkel hirdett k
Krisztus sz let s t,
az utc k zengtek bel ,
amikor felhangzott:
“Megsz letett, megsz letett!”
Ma m r els t lunk szrev tlen
A kar csonyi j szolb lcs mellett.