Kezdőlap / vers / Fodor Lajos: A magány feloldása

Fodor Lajos: A magány feloldása

Sokszor panaszkodsz,

hogy egyedül vagy,

gépként végzed  a dolgodat,

s kutyáddal parolázol.

Úgy érzed, ő megért,

hozzád simul, vakkantással

kér és válaszol.

Ha  otthonról elmész,

sóvárgóan utánad néz

örömében farkát  csóválja,

mert itthon van a gazdája.

Be is surran  észrevétlen,

hogy bent is veled lehessen,

lesi mozdulataid,

várja parancsaid

vagy elnyúlik a szőnyegen.

Nem tetszik, ha kiparancsolod,

ilyenkor kissé morog,

de örömmel kapja fel

az udvaron a neki vetett

kenyérszeletet.

Hiába, az ösztön nagyobb,

mint a szeretet.

Szóljon hozzá