Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten! – 2014. február 27.

Velünk az Isten! – 2014. február 27.

“Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn.” 2Sám. 17,8

Tanácsot osztogatni mindenki tud és szeret is. Jól esik mindannyiunknak az, ha valaki megkérdezi a mi véleményünket bizonyos helyzetekről. Úgy érezzük, hogy fontos a mi véleményünk és próbálunk a legjobb tudásunk alapján tanácsot is adni. De ez így ebben a formában nem mindig igaz, vagy nem mindig jön össze.

Kétféle tanácsadó létezik: az egyik az, aki nem megy elébe a dolgoknak, hanem megvárja, hogy felkeressék, és megkérdezzék. Nem könyököl azért, hogy valaki az ő tanácsát is figyelembe vegye, és az alapján döntsön. Az ilyen ember, úgy csendben és alázatosan meg tud húzódni a háttérben és a tanácsáért nem vár el semmilyen ellenszolgáltatást. A másik csoportba azok az emberek tartoznak, akik fizetett tanácsadók. Nézzük csak meg, hogy mindegyik elnöknek, miniszternek, polgármesternek vannak fizetett tanácsadói, akik alkalmakként összegyűlnek, s próbálnak valami okosat mondani. És úgy érzem, hogy ebben ott van a kényszerűség: nekem azért kell jót tanácsolni, hogy ebben a tisztemben továbbra is meg tudjak maradni. És sok esetben ilyenkor háttérbe szorul a tanácsadó saját érzése, elképzelése,s születnek meg a rossz döntések.

Absolonnak is Akhitófel jónak tűnő tanácsot mond: elmegy és megfélemlíti, megfutamítja Dávidot és akkor majd Absolon lehet a király. Milyen jól csapódott ez le Absolonban: király lehetek, persze, hogy igent mondott erre. Viszont Khúsai, aki Arkeabelben volt, a “háttérben”, és aki nem lehetett tagja Absolon állandó tanácsadóinak, elveti ezt a gondolatot, és azt mondja, hogy Dávidnak erős vitézei vannak és mindannyian most olyanok, mint az a medveanya, akitől elvették a kölykét: vadak és erősek. Ennek hallatán másképpen kezdenek el gondolkozni a továbbiakról.

Mi tévő legyek? – hallhattuk sokszor a kérdést szeretteink, felebarátaink részéről. Mielőtt tanácsot osztogatnánk, azt a kérdést tegyük fel, hogy képes vagyok-e jót tanácsolni? S ha kétségem van efelől, akkor forduljak én magam is, de fordítsam a másik figyelmét a legfőbb tanácsadóra Jézus Krisztusra, hogy se mást, se magamat ne sodorjak veszélybe. Ámen

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

Szóljon hozzá