Az élet nagy pillanatait fényképek őrzik. Kisárgultak már a régiek, megkopottak, fénytelenek. Az újonnan készültek élethűbbek, már ritkán hívatjuk elő, nem fényképalbumban őrízzük őket, számítógépen vagy pedig merev lemezen vigyázzuk.. Csak egy gombnyomás és máris láthatod életed egy megörökített pillanatát.
A padon üldögélt egy fiatal édesanya kislányával. A nyugtalan kis teremtés állandóan arra ösztönözte, nógatta anyukáját, hogy fogja meg a kezét és járjanak. Az anyuka engedelmesen fogta kislányának mindkét kezét, majd csak az egyiket és így jártak körbe-körbe, hol lassabban, hol gyorsabban. Ahogy minket is tanítottak járni, annak idején még “járóka” nélkül. Derékpróbáló feladat.
Aztán az anyuka gondolt egyet: ráültette kisleányát a friss pázsitra. Azonnal birtokba is vette a kis csemete, hasra feküdt, majd térdre emelkedett és kúszni kezdett. Pillanatok alatt a túl oldalra került. A pázsit szélén ügyesen lelassított, űlő helyzetet vett fel és két kezével el kezdte tépni a füvet. Az anyuka utána futott, ölébe kapta, majd újra leültette a fűre és a másik oldalról hívogatta maga felé. Szépen eljátszottak. A kislány birodalma lett a füves terület.
Bizonyára a park őre sem kifogásolta volna, hogy egy járni tanuló kislány jónéhányszor bemászta, befeküdte vagy megtépte a fiss pázsitot, azt is megbocsátotta volna, ha ez a kislány anyjával együtt járt volna a tiltott területen….
Fodor Lajos,
Halmi