Az óvodánk 2000 őszén alakult meg, elsőként a Szatmári Református Egyházmegyében.
A rendszerváltás után, mint a 9-es számú óvoda magyar csoportjai,- többször szerveztünk műsoros szolgálatokat a gyermekekkel, az akkor épülőben lévő új szamosnegyedi templom javára. A gyülekezet ekkoriban egy házat vásrolt az Inaului utcában, a lelkészi hivatal szomszédságában, a lelkipasztorok pedig felkértek két magyar tagozatos óvónőt, Nagy Irma-Terézt ( Babu óvónénit) és engem, hogy vállaljuk el a megalakuló református oviban a tanítást.
Az igazgatónő, jóváhagyta ezt a kérelmet, majd a Tanfelügyelőség beleegyezését is megkaptuk egy megállapodás (Konvenció) folytán. Így a magyar tagozat két csoportja átköltözhetett az egyház által vásárolt épületbe, mivel ez nem esett messze a Tarnavei utcai központi óvodánktól.
Az Inaului utcai épületben 2000 októberében két gyermekcsoporttal elkezdődött a tanítás. Az óvónők munkáját az egyház által fizetett dada segítette. Az intézmény berendezése, bútorzata holland adományokból alakult ki, illetve a központi óvodából történő áthelyezéskor, onnan kaptunk asztalokat, székeket, valamennyi játékot, néhány szemléltető eszközt.
Lelkes szülői csapat karolta fel az óvoda ügyét, akik adományokból minden szüksőges dolgot igyekeztek beszerezni a csoportjaink részére: szőnyegeket, fogasokat, szekrényeket, játékokat stb. Ezek között több olyan szülő is volt, akik maguk is a Szamosnegyedi egyház tagjai voltak, vagy akiknek nagyobb gyerekeit korábban tanítottuk már és ragaszkodtak hozzánk.
Az épület fenntartási- és különböző fogyasztási költségeit az egyház finanszírozta. Közben azonban részt vettünk minden olyan közos tevékenységben, amit a központi óvoda szervezett, és sajátos tevékenységeinkkel gazdagítottuk az alapintézményünk oktatási kinálatát.
Mi óvónők, több olyan képzésen vehettünk részt, amit a Szamosnegyedi Egyház szervezett. Ilyen volt például a Maros megyei cserefalvi mentálhigéniás önképzőkör, amelyre három éven keresztül jártunk, magyarországi előadókkal.
Egy másik emlékezetes és hasznos tanulmányi út volt a sheerpenzeli holland testvérgyülekezet által támogatott budapesti presbiterképzés, vagy a Nőszövetség számára szervezett kirándulás Hollandiába, amelyen én is részt vehettem. Ezen kivül tanári konferenciákon is részt vettünk Kolozsváron a Református Pedagógiai Főiskola meghívására. Ennek folytatása képpen ORTE (Országos Református Tanár Egyesület) konferenciákon vehettünk részt Debrecenben, majd Pécsett illetve Dombóváron több éven keresztül. Ezekre az Eliade iskola tanítónőit illetve a Gulliver Óvoda óvónőit is meghívhattuk, akikkel parnerkapcsolatban álltunk. Íránymutatónak és hasznosak voltak ezek a képzések, mert olyanok tapasztalataiból tanulhattunk, akik a vallás-erkölcsi oktatás terén, már előttünk kitaposott ösvényeken jártak.
A református óvodában mi is, az állami ovikban kötelezően érvényes curriculumot használtuk az oktatói- nevelői munkánkban. Opcionális tevékenység pedig a vallás-erkölcsi nevelés volt, amelyet mi óvónők tartottunk felváltva. Olyankor együtt voltak a két csoport gyermekei. Hetente egyszer gyermekáhitatot tartottunk, keresztyén gyermekénekeket, imákat, bibliai történeteket tanítottunk vagy kézműves tevékenységeket szerveztünk a gyermekek számára. Az opcionalis tevékenységek közt a későbbiekben helyt kapott meg az angol nyelv oktatása is, a szülők kérése alapján, illetve néhány éven keresztül zeneórákat is tartottunk egy zenetanárnő vezetésével.
Hagyománnyá vált, hogy minden adventkor a lelkészek felkertek bennünket, hogy műsoros szolgálattal vegyünk részt a gyülekezet közösségében a gyermekekkel és a szülőkkel együtt. Később ez kibővült a tanévnyitóval, amit minden szeptemberben szintén a templomban tartottunk, majd imaheti műsorral illetve, alkalmi látogatással a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) bünbánati heteinek alkalmával. Ezeken az alkalmakon a szülők is részt vettek. A gyermekeket bevontuk a vakációs nyári bibliahetek programjaiba is, amelyeket a gyülekezetünk szervezett minden nyáron.
A szülők adományaiból valósult meg az óvoda udvarának fa játékokkal történő felszerelése is az évek folyamán. Hinták, homokozó, csúzda, kisvonat, kispadok stb. a presbiterek és a szülők segítségével otthonos játszóteret varázsolt a gyermekek nagy örömére. Partnerkapcsolatokat alakítottunk ki a környező iskolákkal: Mircea Eliade, Avram Iancu, majd a Balcescu- Petőfi Iskolával. Az óvodák közül a Gulliver Óvodával, a Nagybányai Ovival, a Géresi Óvodával. Havi rendszereséggel előfizettünk a Szivárvány gyermeklapra, bábszínházba vittük a gyermekeket. Tánctalálkozókon vettünk részt, szavaló-, ének- és rajzversenyekre vittük a tehetségesebb gyermekeket.
Állandó jelleggel magas gyermeklétszám volt mindkét csoportban. Segítő terápiás kapcsolatunk alakult ki a Szent József Rehabilitációs Központtal, mivel szinte minden évben voltak gyermekeink, akik oda jártak terápiára. 2018-ban Magyarország Kormányának támogatásával leheőség adódott az új óvoda bővítésére, alapkőletételre kerülhetett sor. Ezen az alkalmon jelen volt a Magyar Kormány küldötte is, az esperes úr, a Református Gimnázium igazgatósága, a polgármester, a Tanfelügyelőség részéről pedig a helyettes tanfelügyelő. Ugyanebben az évben a Református Gimnázium Tagóvodájává válhattunk. Ez jelenleg is így működik, immár egy nagy hagyományokra épülő Református Iskola Tagóvodájaként működhetünk, annak támogatását élvezhetjük, közösségi kapcsolatban lehetünk a már korábban tagóvodává vált Kinizsi Óvodában dolgozó kolléganőkkel, illetve a Szivárvány Református Óvoda közösségével, most Pitypang Óvoda, amely szintén velünk egyszerre válhatott a Gimnázium Tagóvodájává. A gyermeklétszám csökkenése miatt 2016-tól már csak egy csoport működik, de időn,- a járvány által félbeszakított tanév végén, júliustól elkezdődik az új napköziotthonos Óvoda bővítése, építése az egyházközségünk szeretet- otthonának már meglévő épületében.
Valláserkölcsi nevelést jelenleg a Gimnázium iskolalelkésze, tart a gyermekek részére. A kezdetektől fogva nemcsak református, hanem katolikus és más vallású gyermekeink is vannak az óvodában, mert a szülők számára mindig a hitben való nevelés és nem a vallás különbözősége volt a legfontosabb szempont.
Jelenleg is ápolunk kapcsolatokat a környező óvodákkal, iskolákkal, kis- és nagydiákok betlehemes játékokra, ökológiai jellegű bemutatókra jönnek hozzánk, mi is ellátogatunk hozzájuk.
Az intézmény megalakulása óta és jelenleg is jó kapcsolat működik a szülői közösség, az egyház és az óvoda között. A szeretetotthonban többször tartunk műsorokat, évzárókat, farsangot tombolával. Kántálni járunk a szeretetotthonba, vagy húsvét előtt csendesnapon veszünk részt ott a gyermekekkel. Szülőkkel adventi kézművesműhelyt szervezünk. A holland testvérgyülekezet is ellátogat az oviba, valahányszor itt tartózkodnak a gyülekezetünkben.
A szülők szivesen iratják ide a gyermekeiket, mert a hitbeli nevelés mellett új és változatos módszereket alkalmazó szinvonalas oktatásra törekszünk. Igyekszünk az iskolára való felkészítés alapjait letenni a gyermekek oktatásaban- neveléseben. Az ovisaink generációkon át a környékbeli iskolákba, illetve a Reformatus Gimnaziumba, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba, a Hám János Iskolába, a Művészeti Iskolába, a 10.-es Számú Iskolába is kerültek. Vannak olyan gyermekeink, akik visszajárnak ide iskolásként is. Két volt tanítványom újszülött gyermekei, akiket a mi templomunkban kereszteltek, iden februárban kaptak meg a Rákóczi Szövetség által adományozott ,,Első könyvem”-et, itt az óvodában. Idén ősszel lesz 20 éve, hogy működik az óvodánk. A református óvoda márkanév volt a 89-es rendszerváltás utáni években, jelenleg is az, a városunkban működő többi felekezeti intézménnyel együtt. Én hiszem, hogy az maradhat a jövendő generációk számára is, ebben a felgyorsult, kiszámíthatatlan eseményektől teljes világban is, amikor az Isten jóságába és kegyelmébe vetett hit mindennél fontosabb a felnövekvő nemzedékek számára.
Nagy Csilla
