Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Állandó reformáció

Állandó reformáció

Október 31-én a XVI. századi egyház-reformációért adnak hálát Istennek az evangéliumi keresztyének. 1517-ben ezen a napon szögezte ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára híressé vált 95 tételét. A keresztyén világ protestáns része ilyenkor ünnepel, emlékezik erre a bátor tettre, de ugyanakkor nemcsak a múltba tekint, hanem a reformáció egyik jelszavával (semper reformandi = az egyházat mindig reformálni kell!) állandóan kész Isten vezetése alatt visszaalakítani (= “re-formálni”) a gondolkozását, egész életét Isten Igéjéhez.

Vissza Istenhez, vissza a Bibliához!

Az egész világra kiható mozgalomnak a lényege ez volt: vissza kell térni a Szentírás szavaihoz, vissza kell térni Istenhez. Az emberek kezébe kell adni a Bibliát, le kell fordítani nemzeti nyelvre, és aki ezáltal élő hitre jut, annak meg kell tanulnia e szerint élni. A Bibliában világos útmutatás van nemcsak sok lelki-hitbeli kérdésre, hanem az élet minden kérdésére vonatkozólag.

Mi szatmáriak különösen büszkék lehetünk arra, hogy azért beszélhetjük a magyar irodalmi nyelvet a legtermészetesebben, más tájegységekhez képest, mert Károli Gáspár, aki 1590-ben lefordította a Szentírást, a környékünkről származik. A gönczi lelkipásztor által lefordított Biblia volt az első olyan könyv, ami minden magyar nyelvterületre eljutott, így irodalomtörténeti szempontból is mérföldkő volt.

A reformáció lényegét talán az ún. 5 „sola” fejezi ki a legtömörebben:

  • Sola Scriptura: Istennek egyedüli ihletett és hiteles szava a Biblia.
  • Sola fide: a megigazulást kizárólag hit által nyerhetjük el.
  • Sola gratia: a bűnöknek bocsánata, Isten kegyelmének gazdagsága, ingyen van.
  • Solus Christus: Egyedűl Krisztus az Istenhez vezető út.
  • Soli Deo gloria: minden dicsőség egyedül Istennek jár.

Miért van szükség reformációra?

Reformációra azért van szükség, mert idővel minden deformálódik. Ezzel a törvényszerűséggel józanul számolnunk kell. Kivétel nélkül minden a torzulás, kopás, romlás, szétesés felé halad. Ez mindenre érvényes. A tárgyakra, a gondolatokra, az emberi kapcsolatokra is. Felszerelünk egy polcot, egy idő után a közepe behajlik. Deformálódik. Elindul egy boldog házasság, egy idő után problémák lesznek benne. Ha rendszeresen nem teszünk a helyére mindent, és nem takarítunk, nem akarom elmondani, milyenné válik a lakásunk.

Szükség van a deformálódás miatt újra és újra arra, hogy az ember a dolgait, az életét, a gondolatait, a hitét, – mindent – karbantartsa, időként felújítsa, rendszeresen tisztogassa, vagyis az eredeti rendeltetésének megfelelő állapotba hozza. És ez érvényes az Istenről való tanításra, az egyházi gyakorlatra, a hívő emberek életére is.  Ez volt érvényes a középkori egyházra is.

Luther és Kálvin

Mindazt, amit Luther elindított Németországban, Zwingli Svájcban, azt Kálvin vitte véghez francia nyelvterületen. Jó tudni, hogy a  magyar reformáció egyik ősfészke Szatmár vármegye volt.

Nálunk magyaroknál leginkább a kálvinizmus vert gyökeret, bár vannak magyar lutheránus-evangélikus testvérek is szép számmal. Olyannyira igaz ez, hogy az egyszerű ember nem is tudja elképzelni azt, hogy Kálvin nem volt magyar. A magyarság életfelfogását, életvitelét, még politikai rendszerét is merőben meghatározta az, amit Kálvin vallott és tanított.

Ki szeretném hangsúlyozni azt, hogy sem Luther sem Kálvin nem akartak vallásalapítók lenni, nem akartak kiszakadni az akkori egyházból. Ők reformálni, visszaalakítani szerették volna azt. Tehát a vád, miszerint megosztották volna a keresztyénséget, nem igaz. Mintahogy nem igaz az sem, hogy bármelyik komoly, dolgát végző felekezet megosztaná ma a családokat. Ott azonban, ahol ürügy ként használják fel a veszekedésre a felekezetiséget, ott nem a vallás miatt van békétlenség, hanem a „szétdobáló” (diabolos) Sátán és az emberek miatt. Ott ahol a felekezethez való tartozás fontosságát megelőzi a hit, ott látják a felekezetek közös pontjait és céljait, béke van egy vallásilag vegyes családban is. (Lám, ezen az oldalon is jól megférnek egymás mellett a különböző felekezetű hírek.)

Jertek ünnepelni!

A Reformáció Emlékünnepe jövő szerdán lesz. Aznap ünnepnapi, vasárnapi programok szerint lesznek istentiszteletek Szatmár megye templomaiban is.. Gyülekezete válogatja, hogy előtte, vagy utána való vasárnap, vagy éppen aznap úrvacsorai közösségre is van lehetőség. Ne szalasszuk el ezeket az alkalmat, mert ez az az ünnep ami csak a miénk!

Szóljon hozzá