Kezdőlap / Napi Ige / 2012. október 29.

2012. október 29.

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Lk 2,14

Olvasásra: Lk 2,1-20

Meg vagyunk szokva, hogy jobbára csak karácsonykor hangzik fel az angyalének, csak Szenteste, vagy az ünnep első és másnapján figyelünk oda a mennyei követekre. Aztán visszatérünk a nyájunkhoz, és elfelejtünk mindent, amit hallottunk, láttunk, elfeledjük a csodát, törlődik minden.

Isten különös kegyelme, hogy október utolsó napjaiban hangzik a betlehemi örömhír: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.

Dicsőség, békesség, jóakarat. Ugyanolyan hiánycikk, mint a csoda. Évente talán egyszer megjelennek az életünkben, de azonnal tova is tűnnek.

Pedig milyen aktualitása van az igének! Az Igének.

És ha odafigyelünk minden apró részletre, nem csak a megrémült pásztorokra, gyermekek módjára nem csak annyit fürkészünk, hogy vajon, van-e szárny az angyalon és a fején van-e glória, akkor nem csak az elménkig, de a lelkünkig hatol a mennyei sorrend, az angyalok által meghirdetett új érték- és világrend.

Ma is ugyanúgy kell meghallani, mint ott, a pásztorok. A sorrend ez: Dicsőség Istennek (és nem nekem, embernek!), mert csak ezután jöhet el a békesség és a jóakarat az embereknek. De amíg magunk csinálta, ügyködte békességet próbálunk magunkra és másokra erőszakolni, amíg az én igazságom és békességem az előbbre való, és nem Isten dicsősége, addig „itt ül a lelkünk tovább leigázva”.

Dicsőség, békesség, jóakarat. Értékrend, világrend, sorrend. Így válik az egyenetlen egyenessé, a völgyek így emelkednek fel, és a halmok így szállnak alá. Csakis így és ilyen közegbe érkezik meg Jézus Krisztus!

Varga Botond,

Szatmár-Németi

 

Szóljon hozzá