,,Vagy ha valaki meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jót tett ezzel, akár rosszat, bármire, amire csak meggondolatlanul esküt tehet az ember, ha nem is vette észre, de azután megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt. Ha tehát valaki vétkessé válik ezek közül bármelyik dologban, vallja meg, hogy miben vétkezett, azután vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak vétkéért, amiben vétkes: egy nőstény juhot vagy kecskét a nyájból vétekáldozatul. A pap pedig szerezzen számára engesztelést vétkéért.” – (3Móz 5,4-6)
,,Irgalmazz, kegyelmezz meg nekem! Vedd el mindenemet, és tégy raboddá! Az eb nem olyan hű, mint én leszek hozzád! Csak az a kérdés – szólt a pap -, hogy ember vagy-e te vagy fenevad. Ha én téged elszabadítalak, ki kezeskedik arról, hogy megint nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?” – (Gárdonyi Géza: Egri csillagok – részlet). Megesküszöm neked! Esküszöm én! Ti mire és kire szoktatok esküt tenni? Mi a lényege az eskünek és mivé alakult az évek során? Mire használjuk fel az esküt úgy általában? Mikor szoktunk mi esküvel válaszolni? – Hát amikor sarokba szorítanak bennünket, ahogyan sarokba szorította Jumurdzsákot a pap Gárdonyi Géza regényében. Mi akkor esküszünk, amikor menteni akarjuk a helyzetet és fűt-fát megígérünk embertársunknak: – Esküszöm neked, hogy többé nem teszem. – esküszöm, hogy többé nem fogyasztom alkoholt. – Esküszöm az Istenre, hogy nem tettem meg ezt vagy azt. – Istenre esküszöm, hogy megváltozom.
Mi történik ilyenkor? Olyan fogadalmakat teszünk a Teremtő Isten nevére, melyeket lehet nem fogunk tudni betartani. Sőt, sokszor tudjuk, hogy nem lesz belőle semmi, csupán az érzelmek hevében egyetlen menekülési pontként ezt látjuk. Van-e ennek következménye? – szerintem mindenki sejti, hogy valamiféle következmény születik a hasonló helyzetekből. Következmény Isten és embertársunk felé. Miként nézel majd annak szemébe, aki felé esküdet tetted és megszegted azt? Milyenné válik az illetővel való kapcsolatod akkor, amikor megszegésen talál téged? Lehet-e még visszanyerni valakinek a bizalmát? Miként tekinthet az Úristen rád ennek következtében? – a felolvasott Igerészben arról hallunk, hogy ha valaki meggondolatlanul tesz esküt, vétkezik az, vétkessé vált az ilyen miatt. Lényegében az Istennel való kapcsolata valahol megsérült. Ezt a csorbát valamilyen módon javítani kell.
Aki adós, meg kell fizetnie adósságát. Az adósság megfizetését az ószövetség népe nem másként, mint áldozat bemutatásával tehette meg. De ezt megelőzően van még egy fontos momentum: „Ha tehát valaki vétkessé válik ezek közül bármelyik dologban, vallja meg, hogy miben vétkezett” Mert ha a külsőt nem kíséri egy belső tartalom; nem kíséri belső hit, bűnbánat, megszomorodás, akkor az egész áldozat nem ér semmit.
De akkor mit tegyünk abban az esetben, ha már ellőttük? – végül is mindenki ellövi előbb vagy utóbb, így vagy úgy. A jó hír, hogy sikerült Jeruzsálemben egy annyira pompás áldozatot bemutatni kétezer évvel ezelőtt, ami ne mér fel százezer juh vérével sem. Ezért az áldozásért szükség volt szinte Jeruzsálem teljes lakosságára, annyira kemény munka volt. Szükség volt arra, hogy ezrek kiáltsák: feszítsd meg! Feszítsd meg! És Ő kiontotta vérét érettünk. Meghalt a keresztfán és bemutatta számunkra a tökéletes áldozatot.
Mi maradt számunkra? – Az őszinte megvallás kedves testvéreim. Alázd meg magad az Atya előtt. Tárd ki szíved és mond el őszintén: Istenem meggondolatlan voltam, nevedet hiába számra vettem, de kérlek, bocsáss meg nekem! Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom, menedékem nincs sehol e földi határon. Tárd ki szíved és megtapasztalod, Isten kedvelni fogja őszinteségedet. Ámen.
Kocsis Norbert slp.,
Szatmár Szamos-negyed