„… ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Én 3,5b)
Annyira örülök annak, hogy az Énekek éneke benne van a Bibliában! Sokan furán néznek erre a szerelmes énekgyűjteményre, egyesek ki is vennék a Bibliából, mondván: nem eléggé szent a téma, nem való az oda! Pedig de! Érdemes már a szerelmünket, és minden hétköznapi dolgunkat is az Úr kezébe tenni. Inkább azt tartom felháborítónak, hogy vannak olyanok, akik kettős életet élnek és szerelmüket már nem akarják Isten oltalma alatt tudni. Meg is vannak ennek a következményei.
A szerelemhez érettség kell! – erre próbál mai Igénk tanítani. Persze, a „tinédzserlámur”, azaz a tiniszerelem az mindig különleges, játékos, felejthetetlen és tiszta, s inkább naiv. Legtöbb emberben mosolyt, jó érzéseket kelt az arra való visszaemlékezés. Azonban úgy tudnak szenvedni tőle a tinik, ha nem úgy sikerül, ahogy gondolják, hogy rossz még kívülről is nézni. Ha Isten az első a fiatalok életében, akkor az ebből fakadó csalódásokat is könnyebben kezeli.
Az agappé, azaz az isteni szeretet tanulható. A szerelem azonban egy érzés, ami fájdalmas akkor, ha egyoldalú. Ha a másik nem akarja, ébresztgethetjük szerelmét, általában rosszul sül el. Persze, az udvarlás szép dolog, a kitartás megbecsülendő, a türelem rózsát terem. De, amit erőltetni kell, az nem kell erőltetni. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka