Mikor Józsué megvénhedett és igen megidősödött, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidősödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való… csak sorsold ki a földet Izráelnek örökségül, amint megparancsoltam neked, … magam űzöm ki az ott lakó népeket Izráel fiai elől.
Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilenc nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének. Ő vele együtt a Rúben és Gád nemzetségek elvették örökségüket, amelyet adott nekik Mózes, túl a Jordánon
Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tüzes áldozatai az ő öröksége.
(Józsué könyve 13. fejezet néhány verse)
Józsué Izraelben legöregebb férfi, hiszen csak ő meg Káleb élik túl a felnőttek közül a pusztai vándorlást, és ő az idősebb. Megöregedni tehát áldás. Mindenki más elhull a pusztában de Józsué mert bízik Istenben megmarad. Nem szeretünk persze öregedni s lám a Covid nevű nyavalya is a véneket vitte el leginkább, de jó dolog megöregedni, áldás az idős kor. A régiek mikor jót akartak kívánni azt mondták: élj sokáig s halj meg hamar. Józsué nincs még halálán, nem ez a gond…
Nem is az a gond, hogy ő a legöregebb, a gond az hogy már nem képes ellátni a vezetői tiszt hódításra vonatkozó pontjait. Amúgy is idősek vezettek, a presbiter elnevezés is vént jelent.
A honfoglalás nem fejeződött be teljesen… Ezért azt mondja Józsuénak a Mindenség Ura, sebaj: te csak sorsold ki, a törzsek leendő birtokait, a többit megoldom Én.
Az öregnek is van dolga, de más. Nem hadakozni kell, hanem hagyakozni… nem nevelni hanem szeretni. Rá kell jönni arra még fiatalon mi épp a feladatod s nem kell zavarba jönni ha néha mást csinálsz majd mint amit megszoktál. Az ember fiatalon hadvezér, öregen nagyapa. Élete teljében ellenséget győz le idősebb korába megcsinálja a leckét a kisunokával s ráhagyja a háborús emlékeit meg az aranyórát.
A Józsué dolga öregen nem az, hogy tovább hadakozzon, hanem hogy adja ki a birtoktesteket törzseknek, nemzetségeknek, családoknak. Mivel a területek nem egyformák minőségileg nehéz tisztességes határokat húzni. Persze a törzsek létszáma sem azonos igy nem csak hogy nem, ugyan akkora darab földek jutnak, de milyenségében is mások. A területeket sorsvetés által osztják szét a földet, s nem csak azt amit már megtisztítottak, hanem azt amit el kellett volna foglalni.
Két és fél törzs megkapta már a Jordánon túli területeket Mózestől ezeknek nem kell adni. A Lévi törzsét leszámítva kilenc és fél törzs kell területet kapjon.
Lévi csak városokat kap mert az ő örökségük Isten, őket adják cserébe azokért az elsőszülöttekért, akiknek Egyiptomban meg kellett volna halniuk a tízedik csapáskor. Igy a Lévi törzse a Szent sátornál szolgál, csak városokat kap egy némi legelőt, hogy a barmaikat legyen hol tartani, őket meg a 10.ed ből kell eltartsák a többi törzsek. Ők az Istené és övék az Isten.
Amit látunk: mindenki kap valamit. Mindenki annyit kap amennyi kell neki s bár van olyan törzs amelyik többet kap mégis tisztességes az elosztás mert sorsvetés által van.
Mai világunkban sokszor, ha nem mindig gond az amikor valamit, szét kell osztani. Kérdés egyformán kell e vagy arányosak. Csak a rászorulók kapjanak, vagy mindenki független attól szüksége van e rá vagy nincsncsen.
Senki nem szeret kimaradni kevesebbet kapni. Ha úgy érzed neked valamiból kevesebb jut ne szomorkodj. Légy Istené.
Ha valaki Istenhez tartozik tudja, hogy neki nem jár de mégis jut… jut földi is, és mennyei is. És mi új eget és új földet várunk. S a mi Atyánk házába sok lakóhely van nem kell tolakodni meg könyökölni. Isten az övéinek mindent megad amire szükségük lehet. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod