“… had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait; és ilyen módon megaláztatának. Ismét támadt had a Filiszteusok ellen, a melyben megölé Elhanán, a Jáir fia a Gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az ő dárdájának nyele hasonló vala a szövők zúgolyfájához. Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember élt, a kinek hat-hat, vagyis huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia. És szidalommal illeté Izráelt, és megölé őt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia. Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, akik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.” 1 Krón. 20,4-8
A GuinnessOttavia – a világ legnagyobb pizzája. Rekordok Könyve szerint a valaha élt legmagasabbBailong lift – a világ legmagasabb kültéri liftje. ember Robert Pershing Wadlow volt. Magasságát utoljára 1940. június 27-én mérték, ekkor 2,72 méter magas volt, és 199 kilogramm. Ha élne és velünk jönne szembe az utcán, vagy ne adjisten ellenünk akarna vívni semmi kétségem, nem kételkedne többé senki abban, hogy léteztek s léteznek óriások.
A fenti leírásban, három kevésbé ismert óriásról olvashatunk, akik nem kerültek be a rekordok könyvébe: Sippai, Lákhmi, és egy harmadik ismeretlen nevű. Volt persze az óriások között egy elég ismert, akiről a vallásórás gyerkőcök is számtalanszor hallottak és ez Góliát a Dávid Góliátja. Érdekes, hogy a fenti három is mind kapcsolódik hozzá, mert mindnyájan filiszteusok, Gáthból származnak s mind rokonai Góliátnak. Végül mindhárman elvesznek.
A történet üzenete a következő lehetne, „minden GÓLIÁTnak megvan a maga dávidja”, – hiszen ha elmondtuk, hogy az óriások mind kötődnek Góliáthoz azt is látni kell, hogy az óriásokat legyőzők mind szolgái vagy rokonai Dávidnak, azaz mind a Dávidéi. Rettegjetek hát óriások.
Én inkább a másik oldalról közelíteném meg:” Minden Dávidnak megvan a maga Góliátja”, akivel szembe kell nézni, akit le kell győzni, akit meg kell állítani, hogy a mindenkori „izráel” békében élhessen! Neked is megvan a magad Góliátja, aki kívülről hatalmas, nagyobb, erősebb nálad, aki betesz, bekavar, a veszted akarja, akit le kell győznöd, ha tetszik, ha nem, s ha nem győzöl, meghalsz végérvényesen.
Egy IKE táborban szolgálni kellett a záró istentiszteleten, ép a Dávid és Góliát történet volt az alapige, s ahogy álltam s vártam, hogy kezdhessem a beszédet láttam mekkora árnyékot vetek. Kint voltunk a szabad ég alatt, a nap hátulról ért s majd három méter árnyék nőtt elém. Kicsit megrettentem, mert az embernek a saját árnyékán nem lehet túl lépni s úgy éreztem a hét folyamán az árnyékom túl nagyra nőtt. Egy-egy IKE táborban a vezetők egyesek szemében túl szigorúak: nem hagyják, hogy cigizz, hogy igyál, hogy szerelmeddel félrevonulj, állandóan beszólnak, hajtanak,- ezért nem szeretik, és nem figyelnek rá az ifjak; másoknak számára bizalmaskodók túl jó fejek, túlzottan barátiak,- s ezért nem hallgatják, amit mond.
Álltam ott a napnak háttal, s rájöttem áll valaki mögöttem, hogy a Valaki áll mögöttem, aki nagyobb világosság a napnál, s aki eltünteti az árnyékomat is, aki átvilágít rajtam mint a gamma, vagy röntgen sugár, aki úgy mutatkozott be Mózesnek: Vagyok…, és én tudtam, hogy ott van s nem volt félnivalóm. Ő állt annak idején Dávid mögött is mikor három kövecskével lépett oda Góliát elé, azok mögött is Ő állt, akik felvették a harcot a mindenkori óriásokkal, nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel azt mondja az Úr. Kiálltam a „nép” elé s hagytam, hogy a Lélek tegye a dolgát és senki nem unta, és senki sem aludt, senki nem beszélgetett, mindenki rám figyelt s láttam a tekinteteken értik mind a lényeget. Tudtam, hogy győztem, és tudtam, hogy ezért egyedül Istené a dicsőség.
A mindenkori Dávidnak, aki felveszi a harcot Góliáttal, (neked is) csak akkor van esélye a győzelemre, ha tudja Isten ott áll mögötte. S a mindenkori Dávidnak Istennek kell hálát adnia a győzelemért. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod