“…és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalják.” 1Krón. 19, 2/b
Tanácsot adni nem könnyű, s amennyiben nem gondoljuk alaposan végig, hogy tanácsunkkal mit érhetünk el, addig jobb ha nem is mondunk semmit. Hánun tanácsosai, Dávid szándékába bele láttak olyan dolgot is, ami nem állotta meg a helyét. Rossz tanács, helytelen döntést szül, a döntés pedig halálos is lehet.
Mindenek előtt Dávid szándékát engedjük közel magunkhoz. Az Ammon király meghal, s Dávid nem felejtkezik el a vele tett jó cselekedetekről, hanem vigasztaló követeket küld. Nagyon emberi elgondolás, s közel is áll ez hozzánk hiszen, amikor nekünk is szembesülni kellett azzal a szomorú valósággal, hogy szeretteinket Isten magához szólította, akkor bennünket szerető és ismerő emberek bekopogtak hozzánk is és őszinte részvétüket fejezték ki, valamit biztosítottak minket afelől, ha segítségükre szorulnánk, akkor bármikor hívhatjuk őket. S amikor az ember lelke így meg van terhelve jó érzés mindenki számára, hogy nekem van ilyen emberem akire támaszkodhatom a nehéz időkben. Ezekért a jó szándékú emberekért adjunk hálát elsősorban ma Istennek.
A jó szándék megvolt, viszont akinek a szíve tele van fájdalommal az nem biztos hogy megfelelően látja az életet, és az adott helyzetet. Főleg ha egy királyról van szó, akinek nemcsak a saját gondjaival kell foglalkozzon, hanem egy országot is kell vezessen, a segítők, a tanácsadók gondolata, ötlete nagymértékben meghatározza a király döntését ilyen helyzetben. Dávid jó szándékkal küldte a szolgákat, de a tanácsadók cselt láttak ebben. Talán mindannyian el tudjuk azt mondani, hogy megtörtént velünk is az, hogy bizonyos emberek tetteit, beszédét, szándékát félreértelmeztünk. Jót akart nekünk, de bennünk munkálkodott a gonosz tanácsadó, s védekezésképpen megbántottuk ezt az embert, vagy rossz döntést hoztunk és annak a következményeit tapasztaljuk még a mai napon is. Úgy gondolom, hogy ezt sokunknak meg kellett tapasztalni.
Arra kérjük Istent a mai napon, hogy Isten Igéje mutasson nekünk utat, és soha semmilyen körülmények között ne értsük félre az Ő szent akaratát, sem az emberek jó szándékát. Ámen
Kovács Mátyás Péter, lkp.