“És külde Ezékiás az egész Izraelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.” (2Krónika 30,1)
Izrael feladatául kapta, hogy minden időben hirdesse Isten csodálatos dolgait, amit az ő népével tett. Az egyiptomi fogságból való szabadulás Isten egyik legnagyobb kegyelme, amit kiválasztott fiai életében véghez vitt. A tizedik csapás alkalmával az Úr angyala elment az izraeliták háza mellett és megkímélte elszülöttjeiket. Csak az menekült meg, aki hitt Istenben, levágott egy bárányt és a vérét az ajtófélfára kente. A Páska ünnepén a zsidók mind a mai napig megemlékeznek az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulásról a szabadságba, az Istennel való életre. Ezékiás korában minderről megfeledkezett a nép és sorban a királyok is. Idegen népek istenei előtt áldoztak, idegen népek vezetőivel kötöttek szövetséget, bízva abban, hogy az ország védelme mindezekre bízható. Istennel kötött szövetséget azonban elvetették, ezért idegen népek (jelen esetben asszír) kézbe került az ország jövője. Miben nyilvánul meg mindennek mai párhuzama? Az emberi engedetlenség, az isteni szövetség elutasítása ma is érvényes, és ebben már önmagunkat fedezhetjük fel. Ha nem is áldozunk a szó szoros értelmében halmokon, ha nincsenek (még) bezárva a nyugati országokhoz hasonlóan a keresztyén templomaink ajtajai, de olykor jó úton haladunk, hogy általánossá váljon az emberek előtti bizonyságtételeink elmaradása, az igazi hívő élet megélése annak példamutatása, az istentiszteletekről való hiányzás. Ezékiás király ürességet érez a maga és népe életében. Hiába van meg a hit cserépedénye, ha annak tartalma egészen más! A Reformáció Emlékünnepe felé haladva fedezzük fel kedves testvéreim és mondjuk ki, hogy a mindennapokban az Istennel való találkozás nekem a legcsodálatosabb ünnepet jelenti! Ő nem a páska ünnepét adta számunkra, hanem azt a “húsvéti bárányt”, aki a legkedvesebb volt, az ő Fia. Az Ő vére folyt végig a keresztfán áldozatként, hogy bűneinket lemossa, hogy Istennek kegyelme ma is hirdesse mindenki számára: “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta érette, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ámen!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek