„De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.” (ApCsel 14,4)
Amikor egy testvérpár volt a földön, már akkor is volt meghasonlás. A fenti igevers képe akár egy vallásháború miniatűr változta is lehet. Erre mondják a mai emberek, hogy ők ezért nem hisznek Istenben, mert ugye volt az inkvizíció, meg a keresztesháborúk, ma pedig Allah nevében robbantanak.
Apropó Allah. A mohamedán vallás kialakulásának, tudomásom szerint, nem kis köze volt mai igében elénk táruló zsidó-keresztyén háborúhoz. Mohamed éppen azt elégelte meg, hogy a zsidók és a keresztyének állandóan háborúskodnak egymással és egy olyan köztes vallást akart kialakítani, ami a kettőből a jót megtartja. Csak azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy a háborúskodásainknak sokszor beláthatatlan következményei vannak.
Ráadásul Jézus a tanítványok kiküldésekor ilyeneket mond: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az õ atyja, a leány és az õ anyja, a meny és az õ napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az õ házanépe.” (Mt 10, 34-36) Nagy bűn lenne ezeket a sorokat harcra való buzdításként felfogni. A szekták szoktak erre az igére hivatkozni, amikor miattuk megy tönkre egy család. Jézus egyszerűen elmondja, számíthatnak arra, hogy sokaknak nem fog tetszeni az igazság. Ezért igyekezni fognak arra, hogy „betörjék a fejüket.”
Az ige igazsága nemcsak városokat kavar fel, hanem sokszor felzavarja a belső vizeinket is, abból az álnyugodtságból, közömbös állapotunkból, amiben sokszor vagyunk. Ne legyen ok sohasem Isten szava a háborúra, de nem árt, ha éberré tesz minket. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd