„És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.” (Lk 23,12)
Egyszer egy szerzetesrend főnöke az általa irányított kolostor egyik ablakára helyezett egy töviskoszorút. Arra kérte lelki testvéreit, hogyha ellenségeskednek, nézzenek azon az ablakon keresztül egymásra és el fog múlni a harag. És valóban úgy történt, a szerzetestestvérek Jézus értük vérző homlokát látták azon az üvegen és elmúlt a gyűlölködés és az ellenségeskedés.
Nagypéntek egyik örömhíre az, hogy a Golgota tövében lehetőségünk nyílik nekünk is arra, amit Heródes és Pilátus tettek. Ellenségeskedésből barátság lett. De nagy szükség lenne nekünk is arra a munkahelyen, a családban, az iskolában, minden közösségben, hogy meglássuk embertársunkban az érette is szenvedő Krisztust.
Rácz Ervin,
Erdőd
“Szeretem, hogy ugyanaz az Atyánk;
Szeretem, hogy ugyanaz a Hazánk;
Tetszik, mikor arcát láthatom két szemedben.
Szeretem, hogy ugyanaz a hitünk;
Szeretem, mikor összeforr a szívünk;
S trónja elé állhatunk, dicséretben.
Bocsi, hogy olyan sokszor bántottalak,
Amikor nem hallottad, a hátad mögött átkoztalak;
Aztán, szemedbe néztem, azt mondtam: Áldjon meg az Úr!
Szégyellem az egészet, és bánom piszkosul.
Aztán, rájöttem, a Vér miatt a testvéred lettem,
és egy hajóban evezünk már, te és én, mi ketten;
Figyi, meg kell, hogy találjuk a közös nevezőt,
Gyere, gyűrjük fel az ingujjat, húzzuk az evezőt!”
(Pintér Béla: Bocsi)