„A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb elálmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? ”
Mt 19,25
Olvasandó: Mt 19,16-30
Manapság egyre divatosabbá válnak a light-felíratú termékek. Ezt keressük, ha élelmiszerről, üdítőről kell gondoskodnunk. Azonban nem csak az élelmezés terén, de a mindennapok rendjén is light-os (olvasd: lájtos) dolgok vesznek bennünket körül: kalóriaszegény kapcsolatok, kiégett érzések, sovány vigaszok. És, bizony, sokszor a hitből is ezt a változatot keressük!
Mit kérdez a gazdag ifjú, Jézus Krisztus korának gyermeke? Hogyan nyerhetné el az örök életet? Mindene megvan, dúskál a javakban (ha nem így lenne, nem lenne, miért a szíve fájjon!), de valami még hiányzik! Az örök élet! És odalép Jézushoz, mintha az örök életet is Nála, pénzen, különböző juttatások ellenében, vagy jócselekedetek fejében el lehetne nyerni. De amikor meghallja a feltételeket, eloldalog. Neki csak amolyan langyos keresztyénség kellene.
De hogyan írja Pál a római gyülekezetnek: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené!”. (Róm 9,16)
És ezt a kérdést teszi fel a tanítványok is: akkor végül is ki üdvözülhet? Ők hátrahagytak mindent – mondja majd Péter –, és követték a Mestert, és megtartották a törvényeket. Elég ennyi? Vagy nem is a teljesítménykényszer határozza meg az üdvösségünket?
A válasz ott van a Mester ajkán: embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges! (26. vers) Ezt a választ kapja Mária is az angyaltól: Istennél semmi sem lehetetlen! (Lk 1,37) És ez a válasz elégséges! Elég volt a tanítványoknak, hogy megnyugodjanak, elég volt Máriának, hogy vállalja a rábízott feladatot, elég volt Pálnak, hogy teljesítse a Krisztustól érkező megbízatást.(2Kor 12,9) És látjuk, mindnyájan vállalták, és semmitől nem rettentek vissza! Ez a kegyelem neked is, nekem is elég, hogy ma is érezzük, „hű szerelmétől nem szakaszt el semmi”! (MRÉ 174)
Varga Botond,
Szatmár-Németi