„Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.”
Mt. 19, 6/b
Olvasandó: Mt. 19, 1-15
Nem jó az embernek egyedül lenni – állapította meg az Úr, amikor látta Ádám tétovaságát, magányát, ezért teremtett neki segítőtársat, adott neki családot, közösséget, hogy semmi esetre se legyen egyedül. Ahol egy kapcsolat, legyen az bárminemű, jól működik hosszú távon is, ott az Isten jelenléte, alkotó munkája fedezhető fel. Az ember önmagában túl gyenge és védtelen, ezért szüksége van segítőtársra, akinek szemében Isten képe tükröződik vissza. Ezért hangsúlyozza Jézus, hogy amit Isten egybeszerkesztett, amire Isten azt mondja: ímé igen jó, azt az ember ne bontsa szét, ne mondja rá, hogy rossz és haszontalan.
Van azonban nekünk egy ellenségünk, akinek az a neve, hogy Ördög, másképp fogalmazva: szétdobáló, összekuszáló. Nem örül az ember boldogságának, harmonikus életének, megpróbálja összekuszálni azt. Tudja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, ezért azon fáradozik, hogy egymástól távolra dobja a feleket, mert így sebezhetőbbek, gyengébbek. Így akarja megsemmisíteni mai társadalmunkat is, amikor szétdobálja a nemzeteket, a nemzeten belülieket, felbont minden erőmerítésre alkalmas közösséget, nagyobbaktól kezdve a legkisebbekig. Az Isten a semmiből szerkesztett össze értékes dolgokat, az ördög ezeket fel akarja számolni, és már nem elég neki a nagyobb közösségek eltűnése, teljesen atomjaira akarja bontani a társadalmat, kikezdve nemcsak a gyülekezeteket, hanem a családi és házaspári közösségeket is. Miért? Mert így nem jó az embernek, ugyanis az ördög soha nem akarja, az ember javát.
A mai Ige a felelős döntésre hívja fel a figyelmet, amitől irtózik a mai társadalom, de éppen ez okozza a vesztét. Egy testet nem lehet ketté választani, csak ha kettévágjuk, ám az nagyon fájdalmas, bele lehet halni. Ettől a fájdalomtól, valamint testi-lelki haláltól óv Jézus, a mára kijelölt igeszakaszban. Az embert szeretetkapcsolatra teremtette az Isten, melyben önmagát jelenítette meg. Szeretetkapcsolatban élni, az Isten képviselését jelenti, ahol már nem a kényelem, nem az igazam, nem az akaratom a fontos, hanem a szövetség megtartása a nekem rendelttel és az Úristennel. Kapcsolataink megőrzéséhez önmaga példáját ajánlja, hisz Ő meg tudta bocsátani a mi hűtlenségünket és botladozásainkat. Vidd hát minden kapcsolatodat az Isten elé, nemcsak kapcsolatodat, hanem társad is, hogy szeretetkapcsolatotok valóban az Isten dicsőségét szolgálja. Ámen.
Nagy Róbert,
Apa