Valaki egészen felzaklatva ment oda a lelkészéhez a templomban, és a következőt mondta: “Tiszteletes úr, azt mondják, hogy itt van a világ vége. Mit tegyünk?” “Jól van” – mondta a lelkész. “Megleszünk mi egészen jól a világ nélkül is.” Mert neki ott volt belül az ő belső világa Jézus Krisztus által, és ebben a belső világban ott volt az Isten tisztasága, szeretete és világossága. Mi hogyan gondolkodunk a világvégéről?
Vannak, akik ilyesztenek vele. Ha nem tartozol bele egy bizonyos közösségbe, akkor jajj neked, mert a világvégén pórul jársz és pokolba jutszt – mondják.
Vannak, akik negligálják, semmibe veszik az ügyet, nem érdekli őket a téma. Ez sem helyes, mert életünk legfontosabb kérdése: Halálom után hova jutok?
Az alapige konkrét, nem lehet mellébeszélni, eljön a vég. És, hogy mennyire közel van? Éppen az internet segitségével is kezd beteljesülni. Lassan a világ minden szegletén lehet hallani az evangéliumot, senki sem mondhatja azt, hogy nem hallott róla.
Távol álljon tőlem, hogy fenyegessek, de mindenképpen ébreszteni akarlak arra, hogy úgy imádkozz, mintha már ma eljönne a vég, és úgy dolgozz, mintha sose jönne el.
Luther Mártontól egyszer megkérdezték, hogy mit tenne, ha holnap eljönne a világvége? A reformátor válasza: “Ma elültetnék egy fát…”
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd